Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

KÜLÖNÖS RÉSZ Bereg megye járásai Előszó Az általános részben leírt megye négy járásra oszlik: a munkácsi, a felvidéki, a kaszonyi és a tiszai járásra. Most oly gondossággal, ahogy csak lehet, egyenként felsoroljuk sorrendben előbb a mezővárosokat, azután a várakat, végül a falvakat, s azok fekvését írjuk le. I. fejezet A munkácsi járás A járásnak a munkácsi hegyek közötti tágas síkságon fekvő mezőváros adta a nevét. E járás általában hegyes és erdővel borított, keletről a felvidéki, nyugatról és délről a kaszonyi járással, észak felől Galíciával határos. A mi dolgunk most a mezővárosok, várak és falvak felsorolása. I. szakasz A munkácsi járás mezővárosai A járásnak három mezővárosa van: Munkács, Szolyva és Alsóverecke. Ezen kívül a legelső: Munkács. Neve, eredete: Munkács a megyének mintegy a székhelye, latin neve: Munkatsinum, ruthénul Munkacsevo, a járás is róla vette a nevét. Hogy a név gyökere magyar, nem ok nélkül véljük, a Munkács ugyanis munkát jelent. A szónak ez a jelentése arra indította a régi magyarokat, hogy mikor e tájon hadakoztak, sok munkát végeztek, s ebből megállapítható, hogy a város magyar eredetű, amint hogy ma is nagyobb részt azok lakják. Keletkezésének idejét azért mégis nehéz meghatározni. Béla király névtelen jegyzője