Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

peresség — Nyíregyháza kivételével — magyar volt. Az egyházmegye nemzetiségi összetételét és ugyanakkor vezetőinek véleményét jól mutatja Komáromy József megyei főesperes egyik levele 1842-ből: „Esperessében létező lelkész vagy oskolatanító Urak közül. .. mindnyájan tudunk magyarul, s véleményem szerint, a Nyíregyházi Sz. Egyházon kívül (hol még született tótgyerekek nagyobb számmal vannak) szükségét sem látom annak, hogy egyik vagy másik oskolákban a tót nyelv tanításával gyötörjék a gyerekeket. . ,"

52 Nyíregyházán ekkor tehát jelentős a szlovák nyelvet beszélők száma, sőt nemcsak szlovák istentiszteleteket, de német nyelvűeket is tartottak a magyar mellett. Tehát a kerület nemzetiségi összetételének megfelelően a város lakói között ,, .. . két, sőt három divatozó nyelv" volt. Nem állíthatjuk, hogy a nyelvi különbözőségek nem jártak súlyosabb konfliktusokkal a város evangélikusai között, illetve a város és a megye között, és nem történtek intézkedések a városban a szlovák nyelv viszszaszorítására. Ezek a nyelvi küzdelmek és ellentétek azonban az 1830-as évek közepén voltak a legerősebbek és 1840 körül már nem vezettek odáig, hogy a város lakói elutasították volna a magyar reformpolitikát. A város ev. pedagógusai és a közoktatás reformjának eszméje A reformpolitika haladó iskolai törekvéseit, az egyes országos kezdeményezéseket a város tanítói — az evangélikus tanítóság is — igyekeztek megvalósítani. 1843. november 10-én az ev. iskolákban tartott ünnepségről számolt be Májerszky Lajos, az egyház iskolai felügyelője és munkájukat általánosan jellemezve így írt: „Mi (a nyíregyházi ev. tanítóság és egyház) B. Eötvös Józseffel tartunk, ki így szólt: nevelés minden haladásnak első egyedül biztosító alapja; s azon meggyőződés, hogy haladnunk kell arra int: hogy nevelésről gondoskodjunk." — Az Eötvös-gondolat, melyet Májerszky idéz, mint a nyíregyháziak elvét, Eötvös Kelet Népe és a Pesti Hírlap című munkájából való. A magyar nevelésügy kérdéseiről Kossuth és Széchenyi közötti vitában ezzel a tanulmányával támogatta Eötvös Kossuth álláspontját.

53 Nemcsak hirdették azonban Kossuth és Eötvös közoktatáspolitikai elveit: az evangélikus tanítók 1836-tól már gyűléseket tartottak a városban és részt vettek az 1836-os iskolai rend kidolgozásában; 1836—39-ben Kollman Sámuel és Nagy Sámuel tanítók vasárnapi iskolát szerveztek; 1842-ben Nagy Sámuel kezdeményezésére magyar műkedvelő társulat alakult a városban (nyaranta a főiskolákról hazatérő diákokkal színielőadásokat szerveztek); 1846-ban Nagy Sámuel buzgó fáradozása folytán is nyílt meg az első helybeli kisdedóvó intézet; foglalkoztak gazdászati ismeretek-