Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

szabadságukban áll a protestánsoknak ,, . .. az jövendőben azon helyekre is . . . mellyekben szükségesnek vélik . . . iskolákat .... hol gyakorlatuk van. minden további folyamodás nélkül felállítani vagy helyreállítani. . ."

3 Az 5. pontban részletezték az iskolaállításban és fenntartásban az egyházak jogait. Jogukban áll „ . . . bármely iskoláik részére úgy helybeli, mint felsőbb, mint legfelsőbb tanfelügyelőket vagy gondnokokat hitvallásuk tagjai közül választani; a tanítás és tanulás módját, szabályát és rendjét . . . megállapítani ..." A törvény „örök időkre" biztosította, hogy a protestánsok gyűléseiken döntsenek iskoláik kérdéseiről, bár mint megkötést elrendelte, hogy az iskolákra érvényben marad az ,,. . . Ö felsége legfőbb királyi felügyelete" és a közoktatási rendszerre vonatkozó" ... a karok és rendek alázatos előterjesztéséhez képest ö felsége által. . . meghatározandó" törvények a protestáns iskolákra is „egyaránt ki fog terjesztetni".

6 Az autonómia — az 1790-es törvény — messzemenő érvényesítése jellemezte a reformkorban is mindkét protestáns egyház iskolapolitikáját. Szembeszálltak minden olyan törekvéssel, amely az autonómia tényleges vagy vélt korlátozását jelentette volna. így az 1806-os II. Ratio Educationis rendelkezéseivel éppúgy, mint az evangélikus tanítóság törekvéseivel, hogy a tanítók — egyházi kereteken belül — külön renddé szerveződjenek és az egyház iskolapolitikájának irányítói legyenek. Iskolaszabályzatok, tervezetek 1800 és 1868 között az egységes, egymásra épülő iskolarendszert, egységes tananyagot, követelményt és értékelést biztosító iskolai szabályzattervezetek sora született az evangélikusoknál. Többségük célja az volt, hogy „egységes tanrendszert" alakítanak ki az ország egész területén az evangélikus szuperintendenciák minden iskolájában. Az 1806-ban megjelent Schédius Lajos által készített átfogó tanterv (Systema rei scholasticae evangelicorum aug. conf. in Hungária) valóban átölelte az egész iskolai életet és szervezetet. A szuperintendenciák azonban éppen autonóm jogaikra hivatkozva nem vezették be a tantervet. „Minden intézet külön tantervet szeretett volna megállapítani és a felügyelet legfeljebb az olyan testülettől vette szívesen azt (tantervet, vagy tantervi javaslatot) melly az iskola fenntartásához hozzájárult."

7 Lényegében az átdolgozott 1837-es Schédius-féle javaslat, de még az 1841-es zayugróczi tanácskozáson kidolgozott ún. zayugróczi tanterv („A Magyarhoni ágost. hitv. evangélikusok oskolai rendszere") sem került általánosan bevezetésre. Pedig ez utóbbit 1842-ben az egyetemes gyűlés is elfogadta. Az állandó módosítások, huzavona ellenére a tantervi javaslatok és viták — különösen a zayugróczi tanterv — mégis az egyesítés irányába hatottak. A szu-