Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Hebeny Zoltán: Adalékok a Szabolcs megyei elemi iskoláztatás történetéhez (1868–1914)

adja gyermekét.. ., aki olcsóbban tanít. De a melámedek egyszer elfogynak és a tanítás szünetel*'. Ezután nemsokára jön egy „ . .. bitang hoczpocz, lengyelhoni faluból száműzött, nagyszakállú, kis zömök zsidócska, akinek állítólag valamely csudarabbitól merájnere van, és ő tanít''. A többiek lapulnak, mert Reb Mufti megtelepszik rovásukra. Az ilyen iskolázatlan hitoktatók tevékenységének beszüntetését kéri, sőt a hitközség elnökére 100 ft, a községi bíróra 50 ft, a szolgabíróra 200 ft és a tanfelügyelőre „elmozdítás" büntetését javasolja, ha azok 3 hónap alatt „ . . . nem tudják kisöpörni Augias istállóját".

74 Rósenberg fentebbi kijelentései igen közel állhattak a valósághoz. Ugyanis a megyében működő rabbik többsége nem rendelkezett megfelelő képesítéssel, sőt egyesek még magyarul sem tudtak. Ezek tehát nem tettek eleget a VKM. 5047/1884. sz. leiratának, mely szerint csak azok lehetnek rabbik az izr. hitközségekben, akik magyar alattvalók és legalább a gimnázium vagy reáliskola 4 alsó osztályát, esetleg a polgári iskolát sikerrel elvégezték. Ezzel szemben a megye területén működő 19 rabbi közül csak a nyíregyházi status quo ante izr. hitközség rabbija végzett rabbiképző intézetben, Pozsonyban, ,, . . . a többi rabbinak anélkül, hogy megelőzőleg a gimnázium vagy reáliskola négy alsó osztályát, avagy esetleg a polgári iskolát elvégezték volna, egyes ún. szent rabbik által nyertek képesítést ..." Állítólag a nagy kallói és a kislétai rabbi végzett ilyen iskolát, de azt igazolni nem tudták. Továbbá mind a 19 rabbi magyarországi illetőségű, akik közül azonban 3 magyarul nem tudott, 3 pedig csak kevéssé ismerte a nyelvet.

75 (L.: VIII. sz. melléklet!) A vármegyei hatóságok erélyes beavatkozásainak eredményeként az izr. zugiskolák száma az 1880-as évek közepétől csökkenő tendenciát mutatott, ezzel egy időben az izr. felekezetű nyilvános elemi iskolák, valamint az izr. magániskolák száma növekedett. Azonban még mindig nagy nehézséget jelentett, hogy a talmudisták munkájának tartalmi oldalát és az oda járó izr. tanköteleseket nem tudták kellően ellenőrizni. Az utóbbiak száma ugyanis fokozatosan emelkedett. 1877-ben pl. Kisvárdán a város különböző helyein Grünwald Mór kerületi főrabbi, Wohlhendtler Jakab, Ehrenfeld József, Feldmann Sámuel, Frenkel Jakab, Berliner Márton, Fried Náthán, Goldberger Hermann és Bleick Izsákné talmudiskolát vezettek, melyek tanulói közül többen nem fejezték be az elemi iskolát. Súlyosbította a helyzetet, hogy a tanulók zöme nem is volt kisvárdai illetőségű, s azok adatainak ellenőrzése komoly akadályokba ütközött. Grünwald Mór talmudiskolájában pl. az ország különböző megyéiből, sőt még Galíciából származó gyermekek is voltak. A főrabbi tanítványainak életkorát az általa beküldött névsorból nem lehetett megállapítani,.mert csupán a 85 tanítványának a nevét, lakhelyét és a megyét tüntette fel.

7(i (L.: IX. sz. mel-