Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Hebeny Zoltán: Adalékok a Szabolcs megyei elemi iskoláztatás történetéhez (1868–1914)

A fenti táblázatban szembetűnő, hogy az 1882/83-as tanévben a tanfelügyelői jelentés az előző évi 17 ev. iskolával szemben csupán 8 elemi iskola létezéséről számol be. Ez minden bizonnyal tévedésen alapul. Ugyanis az ág. ev. felekezet már az 1869/70-es tanévben 9 városi és 9 tanyai, azaz összesen 18 iskolát tartott fenn. Ezekben 18 rendes és 6 segédtanító 1410 ev., 39 r. kat., 23 g. kat, 12 ref. és 3 izr., öszszesen 1487 gyermeket tanított.

12 Az említett 18 iskola közül 17 elemi volt, egy pedig polgári. Az utóbbiban Pazar István és Szénfy Gyula tanított. Az iskolák száma az 1876/77-es tanévben is 17 volt, csupán az összetételben történt változás. Ekkor ugyanis a tanyai iskolák száma 10-re emelkedett, melyekben a következő tanítók dolgoztak: (tanyák nevei) Mátsánszky Sámuel (Felső-Badur), Tomasovszky Károly (Alsó-Badur), Kirtyán Mihály (Antal-bokor), Hrenkó András (Racskó-bokor), Válent Pál (Manda-bokor), Csernák János (Újtelek), Garay Márton (Nagycserkesz), Fábián Márton (Kiscserkesz), Vietórisz András (Sulyán-bokor), Mráz János (Henzsel). A városban dolgozó tanítók — a polgári iskola tanítóival együtt — a következők voltak: Stoffán Lajos, Mráz Károly, Zsák Endre, Rúzsa Endre, Gdovin Endre, Kabzsuda Dániel, Boczkó Lajos, Hudák György, Gerhard Soma (Sámuel), Szénfy Gyula, Pazar István és Gdovin János.

13 összesen tehát az ev. felekezet iskoláiban 24 tanító dolgozott. Mivel az 1881/82-es tanévben is 17 elemi iskoláról van tudomásunk, valamint a következő tanév iskolaszéki és tanítóegyleti jegyzőkönyveiben a tanitók és iskolák számának csökkenéséről semmilyen bejegyzés nem található, továbbá az 1883/84es tanévben feltüntetett 18 elemi iskola dokumentált, kellő biztonsággal állíthatjuk, hogy a kérdéses tanévben nem 8, hanem legalább 17 elemi iskola működött. Ezzel a megye felekezeti iskoláinak száma 255 helyett 264-re.módosul! Az egyes felekezeti iskolák számának változását tekintve megállapítható, hogy a ref., a róm. kat. és gör. kat. iskolák száma fokozatosan emelkedett a századfordulóig, míg az ev.iskolák száma 1877—1901 között változatlan maradt. Az izraelita elemi iskolák száma csekély mértékű emelkedést mutatott. Ezek az adatok azonban önmagukban még nem tükrözik a felekezetek közötti iskoláztatási különbségeket. Ehhez meg kell vizsgálnunk a felekezetekhez tartozó tankötelesek beiskolázási arányait is, melyhez az I. sz. melléklet ad segítséget. Ebben a tankötelesek száma mellett feltüntettük az iskolába járók és nem járók számát, valamint az utóbbiak arányát százalékban is. 14-1,8 Az iskolázatlan tankötelesek felekezetek szerinti százalékos kimutatásából megállapítható, hogy közel 10 év alatt átlagban a reformátusok 9,10 százaléka, a róm. katolikusok 11,69 százaléka, az evangélikusok 12,70 százaléka, a gör. katolikusok 13,27 százaléka és az izraeliták 17.30 százaléka maradt távol az iskolától. Megfigyelhető, hogy az átlagokat az 1893-as év erőteljesen negatív irányban befolyásolta. Ebben az évben ugyanis a tankötelesek száma ugrásszerűen megemelkedett, s e megnövekedett tanulólétszámot a meglévő iskolák nem tudták befogadni. Míg az 1886— 1890 között az egy évre számított tankötelesek számának változása a r. kat.—g. kat.—ref.—ev.—izr. sorrend szerint +604, +235, +478, —83. +55, addig 1892—93-ban ez a változás +2270, +845, +481, +639, +317 volt; az egy évre számított átlagos emelkedés tehát 1886—1890 között 258, 1892—1893 között pedig 910 gyermek volt. A tankötelesek számának 1893ban bekövetkezett ugrásszerű emelkedése két okra vezethető vissza, egyrészt az 1887-ben születettek nagy számára és a következő években a me-