Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

Az óvodai választmányi tagoknak a „napi társalgási témák" jóváhagyásánál arra is kellett gondolniuk, hogy lesznek olyan gyerekek, akik iskolai tanulásban talán nem is részesednek majd, s ezek legalább az óvodában tegyenek szert némi ismeretre. Az ajánlott módszerről a következőket olvashatjuk: „A társalgás hajlam nyomozó, öngondolkozásra ösztönző, fokozatosan fejlesztő kérdezősködő s amennyire csak lehetséges szemléltető modor szerint történjen, felváltva éneklés, testmozgás, s szavallatokkal felfrissítve a netán lankadó figyelmet."

18 A nagyobb óvodások „kivezettetése" előzetes tapasztalatok szerzése céljából történt, a rendszeres napi foglalkozásokon való eredményesebb ismeretfeldolgozás céljából. Mivel az óvodai foglalkozások módszerei még eléggé kidolgozatlanok voltak, ezért lényegében az iskolai oktatás módszereit ajánlották, de az életkori sajátosságokat figyelembe véve, az előbbi módon oldani igyekeztek az iskolás alkalmazási formát. Az év utolsó óvodai választmányi ülését november 15-én tartották. Első napirendi pont az építkezéshez szükséges tőke növelésének problémája volt. Ennek érdekében elhatározták a meglévő pénz kamatra kölcsönzését. Majd az ifjúságnak az óvodáért végzett műkedvelői tevékenységét tárgyalták. Posonyi János városi főorvost kérték fel, hogy vállalja el a műkedvelői csoport „igazgatói rendezését", mert akkor még a farsang kezdetéig három színdarab előadását lehetne megvalósítani. A téli hónapokban aztán „Posonyi ispotályi igazgató" és Nagy Sámuel segítségével az ifjak a színi előadások jövedelméből szerzett 200 váltóforint összeggel gyarapították az óvodai alaptőkét. A város elöljárói s a lakosok minden igyekezete ellenére is a szükséges pénz nagyon nehezen gyűlt. Ugyanakkor egyre erősödött bennük a vágy a cél mielőbbi megvalósítására. Ezért ismét áldozathozatalra szólították fel a polgárokat. így az óvoda céljaira újabb adományok érkeztek. A helyi asztalos és üveges, a szabó, a szíjártó, a kalapos, a csizmadia, a festő, a lakatos céh együttesen 184 váltóforint 60 krajcárt adományozott. A városba települt új lakosoktól 11 váltóforint folyt be. Egyéni felajánlók 32 váltóforint 30 krajcárt adtak. Pénz gyűlt még a büntetés, kereskedési engedély, földbérlet stb. útján is.

19 Az óvodai választmány kérelemmel fordult a vármegyéhez is, hogy az a „maga kebelében" felajánlás útján gyűjtsön a kisdedóvóra.

20 Ténylegesen azonban csak a város lakosai adakoztak. A „Tekintetes vármegye" is figyelemmel kísérte a nyíregyháziak küzdelmét az óvodáért. 1845 augusztus elején a város polgármestere az óvodai választmányi ülésen bejelentette a vármegyei küldöttség várható érkezését, hogy a felállítandó kisdedóvó ügyéről tárgyaljanak a várossal. A város tanácsa pedig a kisdedóvó választmányt kérte fel a megyével való tárgyalásra. Ez a megyei küldöttség feladatát úgy értelmezte, hogy annak