Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

rintot, a konyhára hat öl fát, „oskola terem és maga szobáinak fűtésére

1

' tíz szekér szalmát, tizenkét köböl gabonát, és négy köböl búzát, egy mázsa sót, ötven font gyertyát, két hízott sertést, huszonöt font szappant, négy hordó bort kapjon fizetésül. A fizetés természetbeni részét 214 váltóforintba számítsák be. A gyermekek számára naponként „egy hordócska friss víz" hozatására kapjon még 30 váltóforintot. Ebből a fizetésből kell ellátnia élelemmel a két leány alkalmazottat is. Ez utóbbi terhelés ellenére is e fizetés jónak mondható. A tervezet készítője ezt azzal indokolja, hogy „a tanító holmi marhatartással és egyéb gazdálkodási tárgyakkal ne kénteleníttessék foglalkozni". A segédtanító 120, az ápoló asszony 150, a nagyobb és kisebb leány 50—50, a férfi „cseléd" 150 váltóforint évi fizetést kapjon. Az óvoda felállításának költségei különböző módon eszközöltetnének ki. Nagy Sámuel terve szerint elsősorban „a köznép észrevehető terheltetése nélkül", de mégis az adózás lenne a legbiztosabb alap a szükséges pénz biztosítására. így évenként minden „fundussal bíró" házaspár (kb. 1600 házaspár) 52, zsellér és szolga (kb. 400 házaspár) évi 12 garast fizetne. A város tisztviselői évi fizetésükből minden 10 váltóforint után egy krajcárt adóznának. Szőlő és kertek után félnyilasonként ugyancsak egy krajcárt kellene fizetni. A céhmesterek 4, a legények 1, az inasok fél krajcárt fizetnének (600 mester, 300 legény, 200 inas). A város a vásárhely téri 60 hold földjét köles alá bérbe adná, s az óvodaépítés céljára felajánlaná a bérleti összeget.

15 A „helybeli virágzó czugos egyesület"

16 minden kötélalj föld után (2000 kötélalj) egy garast adna. A műkedvelői rendezvények révén is előteremtődne 500 váltóforint. Mindez kiegészülne még a lakosok ingyen kézimunka és fuvar vállalásával. Az így összegyűlt pénz évi 7875 váltóforint lenne. Nagy Sámuel szerint a kisdedóvó fenntartásához szükséges 1226 váltóforint évenkénti összegnek a biztosítása érdekében a Szilassyné-féle 6938 váltóforint élő tőkét legalább 20 000 váltóforinttal kell növelni. Ezt szerinte a következő módon lehetne elérni. Létesíteni kellene egy óvodapártoló egyletet, melynek 100 „lelkes hazafi" s 20 „nemes szívű nő" lenne a tagja. Ők fejenként 100 váltóforint részvényt váltanának, s ez a 12 000 váltóforint kamatozna. A létesített egyesület aztán adományozásra kérné „a megye karait és rendéit", az egri érseket, s a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. A tőke gyarapítására vonatkozó további javaslatok — mint évről évre jövedelmező források — Nyíregyháza korabeli története szempontjából további érdekes adatokat tartalmaznak. E jövedelmek az alábbiak. Kereszteléskor a keresztszülők fizetnének egy-egy garast. Ez a négy felekezet anyakönyve szerint az elmúlt évben körülbelül 800 gyerek után 80 váltó-