Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

gyermek nevelését olyan személyre bízzák, aki lelkiismeretlen, a gondatlanságával és rossz példájával a gyermek „testi és lelki jólétét" súlyosan veszélyezteti. Tehát ezek számára is szükséges az óvodai nevelés. Szerinte a „szülék minden rétegére" is jellemző, hogy a helyes nevelés alapvető elveivel sincsenek tisztában. Bizonyítja ezt, hogy ha otthon mellettük vannak is a gyermekek, a legtöbb családban nem igyekeznek számukra jó példát mutatni. „A szülék vad vágyai, a pletykázás, restség, irigység, iszákosság, rendetlenség, tisztátalanság, keményszívűség által a gyermekek jobb szívbéli csírái elfojtatnak" — állapítja meg. Sok szülő kényszerül arra is, hogy kisgyermekeit a mezei munkára is magával vigye, mert nincs akire hagyja. Ott aztán különösen ki vannak téve ,, . . . napszúrásnak, meghűtésnek, szélnek, esőnek, villanynak, marhák, hangyák, legyek, békák, kígyók méltatlankodásainak ..." — írja. De vannak annyira kapzsi szülők is, hogy ha velük van is a gyermek, „marhácskájokról jobban gondoskodnak mint kisdedeikről". Kisgyermekek szenvednek azért is, mert nagyobb — többnyire iskolából mulasztó — testvéreikre vannak bízva, akik maguk is neveletlenek, s a kicsinyekkel szemben gyakran durvák, meg nem értőek. Mindezek eredménye aztán — állapítja meg a szerző —, hogy gyakran lehet olvasni vagy hallani például gyujtogatásokról, testi sérülésekről, s egyéb tragédiákról a kisgyermekekkel kapcsolatban. Az előbbiek alapján nyomatékosan hangsúlyozza, hogy e veszélyek elkerülésére egyetlen óvszer a kisdedóvó intézet. Nyíregyházán pedig „. . . mint hol a mezei munkások tömege megszámíthatatlan, kiknek gyermekei nevelés és felügyelet nélkül nőnek, ily intézetet nem nélkülözhetnek". Nagy Sámuel végül jelzi azt, hogy szándékában van tervet készíteni a létesítendő óvodával kapcsolatban, hogy „mi kívántatik azokhoz és mi módon kivihetők". Kifejezi afeletti örömét is, hogy mint hallja, ,, . . . e város Közönsége ezen nagy szükséget nem csak tudomásul veszi, de felállításáról is némiképp atyailag gondoskodik."

8 Az óvoda megszervezésének reális lehetőségére a reményt aztán egy jelentős adomány csillantotta fel. Ugyanis 1843 májusában bizonyos „méltóságos Szilassyné"

9 volt koronaőr özvegye a városnak iránta tanúsított jóindulatáért hálából 6938 váltóforint ténylegesen felhasználható összeget adományozott. A felhasználásra több terv is született, de „Kívánatosabb egy sem vala a kisdedóvó intézetnél" — vélték sokan a városi tanács tagjai közül. A döntést megkönnyítette, hogy az adományozó kikötötte, miszerint az összeg „valamely közhasznú vállalat előmozdítására fordíttassék". Mindezek után 1843. június 6-án a kisdedóvó intézet alapítására ,,már teljes lépést is tett a Nagyságos Város Közönsége" azzal, hogy a