Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Előszó

Előszó A folytatás azokat az alapelveket és célkitűzéseket követi, amelyeknek a szerzők és a szerkesztés a „Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I—II." című kötetben is eleget kívántak tenni. A legfontosabb szándékunk az, hogy elsősorban fundamentális jelentőségű forrásszövegek kerüljenek közlésre, ez fakad elsősorban a Levéltárnak, mint kiadónak abból a rendeltetésszerű feladatából, hogy a hely történetírást művelje és őrizetében lévő levéltári iratok közzétételével, források és dokumentumok kiadásával teremtsen alapot a megyében folyó társadalomtudományi feldolgozó munkához. A megyének és Nyíregyházának, mint a megyeszékhely városának a történetéhez készültek olyan tanulmányok, amelyek már arra is vállalkoztak, hogy a források és dokumentumok közlésén túlmenően olyan történeti problémákat vessenek fel, részben vállalkozzanak is azok megoldására, amelyekkel megteremtődik az előfeltétele egy megyei, valamint városi monográfia elkészítésének. Az adattárban pedig olyan további alapközlésekre törekedtünk, amelyek további kutatásokra ösztönöznek, ha nem is alapvető, mégis értékes részletek megvilágításához járulnak hozzá. Nem zárkóztunk el most sem egy-két módszertani tanulmány közlésétől sem, mert a megyében kialakulóban lévő helytörténetíró műhely számára nélkülözhetetlenek az országos szintű, a köztörténeti kutató munkában jelentős eredményeket elérő szerzők útmutatásai. Hasonlóképen sokat köszönhetünk a kötetlektor által nyújtott sokszínű, aprólékos, a tudományt szolgáló munkának. Ebben a könyvben ismét találkozhatunk Bél Mátyás egyik művének, Szatmár megye leírásának magyar fordításával és értelmezésével. Nyíregyháza újratelepítésének krónikája bizonyosan sok patrióta örömét szolgálja Balogh István kitűnő fordításában. A megyében nem nagy a hagyománya a művelődéstörténet, az oktatás és közművelődés feltárásának. Ezzel a témával több munkában is foglalkozunk, bizonyos mértékig vállalva az úttörő szerepével együtt járó nehézségeket is, de eleget téve a kutatási főirányként megjelölt és a magyar levéltáraktól elvárt, a magyar kultúra feltárásában ránk háruló feladatnak is. Az itt közölt írások nem pedagógia elméleti kérdések boncolgatói, hanem a levéltári anyagra épülő, a levéltári források felhasználásának esetleges mellőzésével el sem készíthető tanulmányok. A tematikája szerint epizódokat ragadtunk ki, most még nem vállalkozhattunk a művelődéstörténet kutatá-