Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

XXXIV. könyv 517. folio. Az 1606. évi békeszerződés idevonatkozó szövege: Erdély, Szatmár és Tokaj várakkal együtt Bocskaié lesz.) Halála után, amikor a király a Bocskaival kötött békeszerződés értelmében viszszakövetélte, Bocskai Miklós (a fejedelem öccse), Homonnai ösztönzésére először megtagadta Szatmár visszaadását, majd a kassai országgyűlés határozatának megfelelően, megígérte, hogy visszaadja. (Istvánffy szerint a király a Tiszántúlt úgy adta Bocskai Istvánnak, hogy ha fiúutód nélkül halna meg, az a királyi Magyarországhoz kerül vissza. Ugyanitt 521. folio, 1606-ról.) 10. §. A vár ura Bethlen Gábor lesz Szatmár vára ezután a Bethlen Gábor-féle mozgalmakig a császár birtokában maradt (1606-tól 1619-ig. V. ö.: Istvánffy XXXIX. könyv 525. folio). Bethlen hadjáratai idején, II. Ferdinánd alatt, Magyarország nagy részével együtt ez is leszakadt a király által birtokolt területről. A király kénytelen volt békét kötni, s ennek során a többivel együtt Szatmárt is Bethlen birtokában hagyta (Istvánffy XL. könyv 530. folio, 1622. és 532. folio, 1624. évről.) 11. §• A következő birtokos, Rákóczi 1654-ben ugyanezen jogon kapta meg Szatmárt III. Ferdinándtól élethossziglan Rákóczi György és később hasonnevű fia is bírta. (Uo. XLII. könyv 541. folio és 1660-ra 546. folio). Amikor ifjabb Rákóczi szembefordult a törökkel (vagyis a porta engedélye nélkül megtámadta a törökkel szövetséges Lengyelországot), és ezért őt a török letette a fejedelemségről (uo. 544. folio), és miután Váradot is elfoglalta, s elbizakodottságában a török most már egész Erdély felett uralkodni akart, s a szomszédos megyékkel együtt Szatmár átadását is követelte (1660-ról uo. 546. folio). A várparancsnok akkor Károlyi volt, aki nem hajtott fejet a török előtt, s nem törődve a fenyegetésekkel, felkészült a védelemre. Ali basa serege ezalatt 24 000 főnyi sereggel vonult Szatmár alá, s részint fegyveres erővel, részint szépszerével, békeajánlatot téve, kísérelte meg hatalmába keríteni a várat. Jóllehet a császár helyzete nem volt könnyű, nem teljesítette a pogány kívánságát. Amikor pedig egyre erőszakosabb lett a török, és 50 000 Ft-nál is több pénzt követelt s egyéb teljesíthetetlen igényekkel állt elő, 1663-ban a leghatározottabb formában utasították el. így történt, hogy végül visszavonult (ugyanott 546., 547., 548. folio).