Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Horváth Gabriella: Új fénykép a „boldog ember”-ről

AZ UJAK Mások a maiak, mint a tegnapiak. Szent István-napi vendégem a nehéz faluból jött. Beszél: az ember a falu hangjára jobban figyel: mintha mélyből jönne az igazság hangja. — Róza nénémnek az unokája, a zabigyerek, az csak feljött kérem Pestre. Nem akart paraszt lenni, beállott itt valami gyárba inasnak. És kérem már az idén másodszor jött haza motorbiciklin. Négyszáz kilomé­terre. Honnan van egy rongyos kölyöknek, hogy kétszer is lemotoroz­hasson a faluba, mikor ilyen a helyzet. Irigyen: — Az anyja olyan szegény, maga mondja, legszegényebb a család­ban. Annyi földje nincs, ahol egy karalábé megterem. De ez nem is tö­rődik az anyjával. Meglátom a hetipiacon a városba: Hogy van anyád? ... Ö nem tudja ... Hát hol vagy megszállva? ... Keresztmamáéknál... Mikor jössz hozzánk? . .. Nem ígérheti, hogy arra jár ... Nem ígér­heti .. . Indulattal: — Kérem, ezek a maiak. Csak a motor meg az autó, meg a technika. A rokoni szeretet csak ott, ahol pénzt remélnek. Mikor itthon volt hús­vétkor, eljött hozzánk. Biztosan meg akarta nézni, hogy vagyunk, mit lehet várni... Mi kint vagyunk a mezőn, nekünk az a dolgunk, de az­nap valahogy hamarabb jöttem haza: ott van. Éppen leszerelt a motor­járól ... Kérdeztem, hogy vagy? mit csinálsz? hogy kerülsz ide? szép hogy meglátogattál, hát gyere beljebb... Csak áll, néz, mindent megnéz, nem szól... Hogy vannak a pesti rokonok? ... Hát volt nála egy duda. vagy autótrombita, vagy mi, azt nyomogatta, ahelyett, hogy felelt vol­na... Kérdek akármit: a dudával felel... Mondom a feleségemnek: ad­tál neki valamit? ... Most jött... Csinált neki rántottát... De csak áll a konyhaajtóban, se be nem jön, de ki nem megy, csak néz. Kérdezge­tem, vonogatja a vállát, egyszer csak megfordul, azt se mondja „cserélj pipát", vagy mi, ki az udvarra, fogja a motorját, kitolja az utcára, felül rá, s el. Még elébb azt hittem, hogy visszajön, dehogy jött a vissza, so­se láttuk azóta többet... Ismerem a fiút. Zseni lappang benne, de vérkeveredés, múlt, szaba­dulás? Szerelme az elektrotechnika. Ruhája nincs, egy ruhában jár té­len—nyáron, de első dolga volt, hogy biciklit vett, azt kicserélte jobbra, aztán motorbiciklit, azt is kicserélte jobbra... Egy nyakkendőt nem tud venni, de benzinje van . . . Repülni az országúton, a jó úton, csak a jó úton ... hatvan kilométerrel.. . Az új ember: egy szál sem köti vissza a múlthoz.

Next

/
Thumbnails
Contents