Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Horváth Gabriella: Új fénykép a „boldog ember”-ről

Árverés vót kitűzve több is, de mindig fizetgettek le valamit, így aztán nem vót végrehajtva egy se. Jószágot se hajtottak el vásárra, úgy mint valamikor. Elég pontos ember máskép a jegyző a hivatalába, csak nagyon goromba ember. Nem ordít, csak szorítja az adót, muszáj fizetgetni. ök sokat csinálhatnának ha akarnának, ök kérik ki a végrehajtót, ha nem boldogulnak az adóbeszedéssel, de ez jó fizető nép. Nálunk nincs rossz fizető senki. Több hátralék van kint Botpaládon, mint Ligeten. Nagyobb község is, de rosszabb fizetők is. Nem sértett meg senki, én se sértettem meg senkit. Elnyúztam egy pár bakancsot, még kettőt is. Két pár bakancsnak az ára, én tavaly vettem egy pár bakancsot Debrecenbe, 8 pengőér. A csizmám áztat megéntelen, mikor nagy sár vót, akkor csizma kelletett, az vót 24 pengő. Valaki veszekedik, vagy tudomisén. Mikor a kisbíró besorozott, te nem? — Én nem. Én nem vótam bosszúálló soha, mindig igaz ember vótam, engem nem fogott hazugságon senki, megmondtam a jegyző úrnak is, mindent ahogy vót, ahogy kellett." * * * A másik, rövidebb kéziratrészlet más szempontból érdekes. Nyomon lehet követni Móricz alkotó módszerét. A nyilván órákon keresztül folytatott beszélgetés fontos szakaszait gépeli, a soremelővel jelzett ugrások arra utalnak, hogy ott volt közben hosszabb, esetleg másirányú beszélgetés; ritkán az elbeszélésben érzékelhető dialógusok is jelzésre kerülnek egy-egy gondolatjellel. De fontos az is, hogy Móricz közbeiktatja a maga gondolat-kommentárját, mint pl. a következő részletben, amikor két elbeszélő szakasz között, nagyobb soremelések közé beírja: „itt tör ki belőle az irigység és a rokoni ellenszenv", már t. i. Papp Mihályból, a Móricz által is ismert rokonok ellen. Ennek azonban van irodalmi folytatása. Valószínűleg a beszélgetést követően igen hamar már feldolgozta e beszélgetés kb. 30 soros részletét és a Magyar Csillagnak adta oda a rövid írást, afféle tárcát, ahol már az október 1-i számban megjelenik (mint erre Móricz Virág is rámutat). De itt már nem csak maga a motoros történetet kapjuk vissza, mint fölhasznált anekdotát, hanem előttünk a nemzedéki ellentét is, ahogy folytatja a hallottakat, amiket már Papp Mihály nem mondott el, de Móriczban tovább zengett, mert beleértette azt is, amit krónikása nem mondott el. S ha ehhez még visszaemlékezünk a csodálatos hortobágyi történet, a Komor Ló belső konfliktusára, ugyanazt a gyereket találjuk meg itt is, aki már az új technikai érdekesség iránti fogékonyságával évszázadok