Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Horváth Gabriella: Új fénykép a „boldog ember”-ről

hattá), ht (hát), 11 (levél), m (meg), Mg Magyarország, n (nem), nn na­gyon), ni (nincs), mjár (mindjárt), rt (mert), t (volt), tam (voltam), ttő (kettő), v (vagy), stb. Néha a sor végének a régi írógépeken szokásos me­rev margó állítása miatt a sorvégi szavak betűi lemaradnak: ezek vélet­lenül vannak így, nem rövidítések. Az alábbiakban a könyvtárunkban lévő kéziratnak két részletét mu­tatjuk be. Az első, nagyobb részlet afféle szociológiai dolgozathoz nyújthat se­gítséget: milyen volt a kisbíró élete egy olyan kis községben, mint Ma­gosliget. A harmincas évek elején lehetett ebben a minőségben községi „alkalmazott" Papp Mihály. Az itt közölt szöveg a kézirat folyamatos rendjét követve közli azokat a részleteket, amelyeket a kisbírósággal kapcsolatos kérdésre válaszként kapott Móricz. Igen jól követhető, hogy Móricz céltudatosan kérdez, ha már — minden bizonnyal váratlanul — meglátogatta őket a magosligeti rokon. S mivel, mint köztudomású s ebből a szempontból Móricz Virág tavaly megjelent könyve is megannyi példát hoz, számára mindenki csak ak­kor és addig volt igazán figyelemre méltó „partner", amíg attól valami­lyen megírható, használható, íróilag értékes történetet vagy tanulságot hallhatott, most is úgy igyekszik, vissza-visszatérve a kérdezési szándék­ra, minél többet megtudni Papp Mihálytól. De általában folyamatosan hozzuk azt a szövegrészt is, amikor csak érintőlegesen beszél a kisbírói funkcióról, a 7—8 évvel előbbi közelmúltról, hanem — kissé öreges kité­rőkkel, beszélgető kacskaringókkal — másfelé is elkalandozik és a jelen, az 1941-i napok aktuális kérdéseit adja elő (mint pl. a cukor jegyek, a mostani jegyző, a tanító ügy, a nyugdíjasok, a mostani kisbíró és fizeté­se, stb.). Ebből az is kitűnik, hogy egyáltalában nincs készen a kapott „anyag", annak kihüvelyezése, írói megformálása majd csak ezután kö­vetkezhet. A szöveg közlésekor feloldottuk Móricz rövidítéseit és a kétségtelen géphibák, melléütések értelemszerű kiegészítésére, pontosítására kerül sor. De ahol Móricz fonetikusan írta a hallott szöveget (vót, mettróbál­tam), itt is ugyanúgy olvasható; ahol Móricz nem úgy írta le, itt sincs változtatás. A beszélgetés ideje 1941. augusztus 20. (vagy 21.?). Papp Mihály az előző évben hagyta abba a valószínűleg nem valami soká viselt falusi hi­vatalt. Előbb a képviselőjük, Gál Endre pártfogásával próbált fix fizetés­hez jutni, de az nem sikerült. Pedig kéne valami biztos pénz, adóra, adósságra, nagy a család, már az unokák is szaporodnak. Papp Mihály azonban nem született tisztviselőnek, a kisbíróságból is hamar kikopott, s akkor nem maradt más reménysége, csak Budapest, meg a Zsigabátyám.

Next

/
Thumbnails
Contents