Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Németh Péterné: Adatok az 1918–1919. évi forradalmak beregi történetéhez

"ben közel 50 ezerre tehető — csupán a görög katolikus vallásúak körében — azoknak a száma, akik élelmiszer segélyezésre szorultak. Riasztó jelentések érkeztek Bereg vármegye különböző járásaiból, mint a munkácsi, alsóvereckei, ahol sokan haltak meg az elégtelen táplálkozás és a járványos betegségek következtében.(26) Bereg vármegye lakosságának lisztszükségletét — Beregszász, Munkács és az ipari üzemek kivételével — a közigazgatási hatóságok havi 60 vagonra becsülték, ebből 2 és fél vagonnyi állt rendelkezésre 1917 novemberében.(27) Ugyanakkor Gulácsy István alispán, akinek neve a tömegek szemében összefonódott a háború okozta nehézségekkel, éhezéssel, járványokkal kíméletlen következetességgel hajtatta végre a rekvirálásokra vonatkozó rendeleteket: A „lelkiismeretes rekvirálás, a hadiszolgáltatások pontos végrehajtását olyan fontos hadászati érdeknek tekintem, amely tetemes feladatoknak minden tisztviselő ambíciója és kötelességtudása elsőrendű tárgyát kell képeznie" — írta 1917 végén a belügyminiszternek küldött egyik jelentésében.^) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása csak tovább növelte •a forradalmi hangulatot. A beregszászi téglagyárban 1917. november 27-én tömeggyűlést tartottak a téglagyár munkásai és méltatták az Oroszországban lezajlott események jelentőségét. Szovjet-Oroszországgal való szolidaritás jegyében számos tüntetésre került sor a megye különböző falvaiban is. Az 1917 végétől 1918 elejétől egyre növekvő forradalmi hangulat előrevetítette a november eleji tömegmegmozdulások árnyékát. A növekvő elégedetlenség nem maradt rejtve a közigazgatási és karhatalmi szervek előtt, azonban a frontról nagyrészt fegyveresen hazaözönlő katonákkal szemben tehetetlennek bizonyultak. A forradalom kitörése után a katonák „ ... a szélrózsa minden irányába házi tűzhelyükhöz hazasietének. .. követelték az 5 évi szenvedésért való fizetést, kenyeret, ruhát, a családjuk részére" — írta a csarodai községi bíró az alispánnak.(29) A nép haragja a forradalom első napjaiban a rendszer kiszolgálói a jegyzők, közjegyzők, vármegyei tisztviselők ellen irányult. Különösen éles támadások érték a közismerten reakciós beállítottságú Gulácsy István alispánt, aki 1918 decemberében arra kényszerült, hogy megváljon hivatalától.(30) November 1-én Beregszászban a hadsereg tisztjei, katonái, a csendőrök követve a budapesti példát letépték a sapkarózsát és helyette nemzeti színű szalagot viseltek, Magyarország függetlenségének jelképéül. A rákövetkező nap már több ezer főnyi tömeg gyűlt össze Beregszász főterén és bejelentették a város csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz.