Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Lekli Béla: Napkor község a XVIII. században és a XIX. század elején (II. rész)

mázó bevételei bizonyára elérik a szegényebb Kállay családokét. Papja, mint tudjuk, a római katolikus anyaegyháznak van. A többi felekezetnek nincs még helybeli papja. Megjegyezzük, hogy az összeírás szerint az ország községeinek legalább a felében nincs még pap. Az értelmiséget alkotó egy tisztviselő természetesen a falu jegyzője. Bár itt nincs kimutatva, de a História Domusból tudjuk, hogy a községnek iskolája és tanítója van már ekkor. Vagyis az értelmiség tagjai ebben az időben a pap, a jegyző és a kántortanító. A dolgozó osztályokat a polgárok, parasztok, zsellérek képezték. A „polgárok" rubrikában azonban egyetlen személy sem szerepel. Polgáron ugyanis a rendelet szerint azokat értették, akik városi háztulajdonnal rendelkeztek vagy kézi mesterségekből tartották fenn magukat. A „kézi mesterséget" azonban nem értelmezték olyan széles körűen, hogy azokat is idesorolták volna, akik mesterségüket alkalomszerűen űzték, vagy megfelelő képzettség nélkül (kontárok) végezték. Ilyen szempontoknak megfelelő polgár valóban nehezen akadt a faluban. Pedig a község szükségleteit kielégítő mesteremberek (8—10), kovács, ács, kőműves, kötélgyártó, stb. nyilvánvalóan voltak, hiszen nem mehettek mindenért a városba vagy a szomszéd faluba. Ezeket a kézműveseket azonban a zsellérek rubrikába kellett besorolni. Meglepő a „paraszt" szó használata is. A rendelet szerint „Ebbe a rubrikába valók mind azok, valakiknek vagy magok saját vagy pedig annyi Árendás Földjök vagyon, hogy ők egy egész, három fertály, fél avagy egy fertály Sessióju Parasztot, avagy jobbágyot tesznek, avagy némely Tartományok szokás szerint Szőlő Mívesek vagy Kapások." Tehát parasztnak csak a negyed teleknél nagyobb földterületen gazdálkodó földműves minősíthető. Ilyen „paraszt" valóban csak 30 körül lehetett, hiszen a tíz évvel korábban keletkezett úrbéri iratokban 32 féltelkes jobbágy szerepel. Két telek pedig 10 év alatt bizonyára elaprózódott. Mint az úrbéri iratok mutatják a telkes jobbágyok többsége (26) ekkor sváb nemzetiségű. Igen érdekes, hogy a polgárok és parasztok örökösei (férfiak) külön rovatba kerültek. Ezeket mint a termelés folytatóit tartották számon és ezért nem lehetett őket besorozni. A felnőtt férfiak legnépesebb csoportját a zsellérek alkotják (147). A létszámuk az országos átlagot (a parasztok kétszerese, háromszorosa!) is felülmúlja. Ez a szám akkor is meglepően magas, ha tudjuk, hogy a rendelet nem csak a negyed (1/4) teleknél (itt 7 holdnál!) kisebb földterületen termelő földműveseket tekinti zsellérnek. A rendelet szerint „A Földes Uraságoknak szolgálattyában levő minden Tisztek és Szolgák, akár ezek a Gazdaság mellett, akár az Uraság Udvaraiban legyenek" ide sorolandók. Legalább öt helyben élő földesúr háztartásával és terebélye-