Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

látszanak. Vesdd össze: Zamosius: Analecta antiquae Daciae, 10. fólió, továbbá ugyanő: Libellus eruditorum. Kolozsvár, De veteri Dacia. I. §. 8. s köv. lapok.(62) — Továbbá Lisznyai: Magyarok cronikája 25. lap,(63) ahol a szerző kifejezetten állítja, hogy a jazigok a dákokat elűzvén, a Tiszán túl is megtelepedtek.) Amikor később a hunok(64) és szkiták(65) jöttek ide, a dákok a jazigok közé vegyülvén, a rutén népcsoportot,(66) a rómaiak pedig a valachokat(67) hagyták örökség gyanánt maguk után. Ezek esetében is hasonlóan erős népkeveredés következett be. 2. §. A magyarok A megye túlnyomó részét a hunok és szkíták leszármazottai, a magyarok lakják, akik Dáciából, vagyis Erdélyből kijővén, látván e föld előnyeit és megkedvelték ezt a síkságot, kemény csatákban győzték le és a hegyvidékre űzték a szlávokat, maguk pedig egymásközt osztva fel a síkvidéki részeket, ott telepedtek le. Ezt az országrészt Szabolcs és Kende vezérek kapták. Amint törzsük napról-napra erősödött, a magyarok úgy benépesítették a vidéket, hogy hosszú ideig más népnek még hírét sem lehetett hallani a síkságon. (A hegyvidéket régóta vlachok és rutének lakták.) A síkságot falvak és mezővárosok szegélyezték, de nem azért, hogy díszül szolgáljanak, hanem, hogy bőséget árasszanak a lakókra. De amiként háborút viselve, fegyverrel hódították meg az országot, ugyanúgy fegyverrel kezdték őket is elsorvasztani. A legnagyobb csapást a tatároktól szenvedték el, akik IV. Béla uralkodása alatt özönlötték el az országot, majd tűzzel-vassal pusztítva, romboltak le mindent. Azután pestis jött, amely még inkább pusztította a népet. Termelő lakosság hiányában éhség szedte áldozatait azok körében, akik életben maradtak a járvány után. (Bonfini II. Decas, VIII. könyv, 298. s. köv, fol.) Alig ocsúdott fel az ország a tatárok okozta pusztulásból, máris ott voltak a kunok s Kun László uralkodása alatt az ismét betört tatárokkal annyira elpusztították ezt az országrészt, hogy egyes helyeken embernek, állatnak nyomát sem lehetett látni. Bonfini írja, hogy miután az igáslovak a hegyekbe szöktek és elvadultak, a visszatérők önmagukat voltak kénytelenek igába fogni és így húzni a szekeret. (Szapolyai) János és fia, János Zsigmond idejében állandósult a pusztítás. (V. ö. Istvánffy 305. fol.) Nem kívánom tovább sorolni a gyötrelmeket és a pusztulást, amit ezután a török háborúk, illetve a polgárháborúk okoztak. A török betörésekkel egyidejűleg nem egyszer ejtették rémületbe a megye lakosságát az Erdély felől beütő tatárok is. Ez a vidék ugyanis nem esik messze a pogányoktól, s váratlan beütéseiktől ezért a lakosság sohasem lehetett teljes biztonságban. így most kevés magyar él a megye területén, ezek