Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

nak és mozognak óvatosan. A lefejtett kőzetet éjjel-nappal csilléken szállítják a munkások a legközelebbi fáklyáig, majd a szállítókútból a külszínre húzzák. A lefejtett kőzet természetesen nem mind arany, habár arany tartalma bőséges. Olyan kőzetfajták is vannak, melyekben lemezesen csillog az arany. Amit kibányásztak, azt előbb apróra zúzzák, azután mossák, majd pörkölik, végül nyers bucává olvasztják. Említettük, hogy a Zazar nevű folyócska a bányamű alatt elterülő völgyön folyik át. Bizonyos távolságra egymástól, ezen a folyón vannak a kibányászott ércnek apróra törését végző érczúzók, döngölök. A zúzóművet németül Stamphen-nek, magyarul stomfaknak, latinul officina contusoria-nak nevezik. A döngölő pörölyök alatt mindkét oldalon lefolyóval felszerelt, zárt asztalok vannak. A durvább zúzalék hamar folyik le és alul csak az marad, amiben az arany ülepedett le. Iszapos, amikor kiveszik, ezután összegereblyézik, tűzben hosszasan pörkölik, végül pedig, hogy megolvadjon, az olvasztókemencébe teszik. Amikor megolvadt, kiengedik az izzó kemencéből, ekkor kihűlve egy masszába — bucába — áll össze. Ha a buca már teljesen kihűlt, ismét tűzön hevítik, ekkor válik ki a salakból az ezüst. Ebben ónnal vegyülve, ólom is van. Ujabb hevítésre van szükség, hogy ez is kiváljék belőle. Az ezüstöt azután Felsőbányára viszik, és mivel jelentős mennyiségű aranyat is tartalmaz, az aranyat tálakban, üvegekben történő főzéssel szokták kiválasztani belőle. Köztudomású, hogy az a tevékenység és munka, amelyet e bányáknak munkásai végeznek, évente mintegy 80 000 Ft(53) bevételt eredményez, ebből kb. 30 000 a tiszta haszon. Felsőbányán ugyanis ezt jegyezni szokták. Bár közigazgatásilag Kővár vidékéhez tartozik, abból következően, hogy a felsőbányai bányaműnek képezi egyik üzemét, Kapnikbányáról is e helyen kell szólnunk. Nincs messze Felsőbányától. Egyetlen hosszú tárna vezet a hegybe. Amint a tárnanyílás a külszínen elkezdődik, mindjárt folyamatos útvonalon halad jobbfelé a hosszan elnyúló hegygerinc belsejébe. És miután több, mint kétszáz öl hosszan hatolt be a hegybe, iránya elhajlik, s amint az érctelérek ide-oda hajladoznak a szikla belsejében, kamrákba megy át. Ahol véget ér a tárna, nagy, ismeretlen mélységű szállítóakna van, melyet a hegycsúcsról mélyítettek le, s egykor ezen át vontatták fel a kiásott bányatermékeket. Most a császár parancsára újból művelés alá fogták. Jelenleg a bányászok már nem csak itt-ott kialakított aknák útján hatolnák be a hegybe, hanem a szállítóaknával, melyet sokkal mélyebbre ásnak, mint korábban. Ennyit a kincstári bányákról. Nem kívánom felsorolni a magántulajdonban levő bányaműveket, amelyekkel a városok, illetve az egyes polgárok rendelkeznek. A felsőbányai és nagybányai lakosoknak a hegy-