Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Filep János: Az egységes falusi ifjúsági szervezetek (EPOSZ) Szabolcs-Szatmár megyében 1948–1950

szervezet 100 tagú rohambrigádja dolgozott az iskolák rendbehozásán. A szabolcsi fiatalok ebben az akcióban 7617 munkaórát dolgoztak.(29) Az akció bebizonyította, hogy az ifjúságban van alkotó kedv, lehet rá számítani, csak helyesen kell lendületét a cél érdekében felhasználni. Növekedett az érdeklődés a politizálás iránt. A taggyűléseken, értekezleteken, valamint az ifjúság megyei szerveinek körleveleiben egyre több szó esik az osztályharc kérdéseiről, amely később átcsap a túlzásokba.(30) Fokozatosan megkezdődik az osztályellenség fiainak kiszorítása a szervezetekből. Ez a felülről szorgalmazott akció azonban nem egyszerű és sima folyamat. A falusi fiatalok még járatlanok ezekben a kérdésekben. A vagyoni, társadalmi helyzetből adódó különbségeket bár látják, de a frontok gyakran még összekeverednek. Erre utal az a jelentés is, amely arról tájékoztat, hogy: „ . . .A középparaszt fiatalok megnyerése terén akadályok jelentkeznek, mert a szegényparaszt fiatalok könnyen kuláknak nézik őket."(31) A másik oldalról a reakció erői sem tétlenkedtek. Folyt a küzdelem az ifjúságra gyakorolt befolyás megtartásáért. Azon dolgozott, hogy a fiatalok tömegeit előbb passzivitásba vonultassa, majd a saját oldalán aktivizálja. Céljaik elérése érdekében több helyen a már korábban működő biblia-órákat is felújították, de a rémhírek terjesztésétől sem riadtak vissza. Tevékenységük különösen a lányok között éreztette hatását, és a fiatalságra gyakorolt befolyásuk kezdett megerősödni. Ennek ellensúlyozására a megyei ifjúsági bizottság részéről történtek intézkedések, és határozatilag is feladatul szabta: ,,... A klerikális reakció kérdésével konkrétabban kell foglalkozni, a községekben lévő kis „Mindszentyk" ellen jobban kell vinni a harcot."(32) Felhívott az EPOSZ-szervezetek szociális összetételének javítására is. A fiatal és még tapasztalatlan EPOSZ-szervezetek tehát sok problémával küszködtek, sőt egyesek teljesen válságba kerültek. Ezért intézkedéseket kellett tenni, hogy a helyenként gyakorlatilag megszűnt szervezeteket ismét életre keltsék. Erre a feladatra 1949 januárjában a MINSZ megyei titkársága több mint 50 aktívát, köztük zömmel népi kollégistákat is küldött ki. Ezek jelentéseiből képet kapunk a szervezetek életéről, munkájáról. A kép nem egyöntetű. Több helyen pangás, helyiséghiány, rossz vezetés gátolta a munkát. A megvizsgált 52 szervezetből 27 volt olyan, mely csak papíron létezett, mert időközben széthullott. „Baktalórántházán eddig a szervezet csak papíron működött, ... Nyírbogdányban az EPOSZ a megalakulása óta nem végzett semmiféle munkát, . .. Gégényben eredetileg 1948. március 15-én alakult a szervezet, de jó vezető hiányában nem volt életképes, jó munkát nem fejtett ki és teljesen elidegenedtek a tagok" — olvashatjuk a jelentésekből.(33)