Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Szabó József: Dolgozók tanítóképzője Nyíregyházán 1946–1949

való kimaradás veszélyét idézte elő. Az igazgatóság ideiglenesen úgy oldotta meg a kérdést, hogy a Búza utca 10. szám alatt lévő externátus egy-egy szobáját adta át a dolgozós nő, illetve férfi tanulóknak. Majd innen a fiúknak át kellett költözniük a Kossuth utca 36. szám alá egy bérépületbe, ahol a katolikus fiúgimnázium, az evangélikus gimnázium s a kereskedelmi középiskola tanulóival találtak közös otthonra. A tanév tartalmi munkájára különösen az ötödévesek 1947. augusztus 4—5—6-án megtartott képesítő vizsgái jegyzőkönyveiből következtethetünk. Az egyház részéről elnökként dr. Papp Ferenc egyházkerületi iskolafelügyelő tevékenykedett, a kormányképviselő pedig dr. Gacsályi Sándor tankerületi főigazgató volt. A nyitó értekezleten kifejtették, hogy nagy jelentőségűnek tartják az új iskolatípus első zárópróbáját, hisz ez első, s úttörő az egyházkerületben, de a debreceni tankerületben is. Dr. Papp Ferenc szerint a képesítőzök felkészítése „igazi szakemberekre" volt bízva. Biztosan reméli azt is, hogy az egyház és állam együttműködése a dolgozók tanítóképzője ezen vizsga aktusában is „ ... a magyar művelődésügy és ezen keresztül a magyar demokrácia ügyét fogja szolgálni." A kormányképviselő válaszában hasonló elismeréssel méltatta az egyház törekvéseit azon hagyományai folytatására, „ ... amelyet évszázadok során is vállalt a szegény tehetséges gyermekek továbbtanulásának segítésében." Az írásbeli képesítő dolgozatokból a szakiskolai jellegre mutató neveléstudományiakkal foglalkozunk. A tétel címe „A pedagógiai naturalizmus hatása korunk nevelésében és oktatásában." Gacsályi főigazgató szerint a jelöltek igyekeztek a pedagógiai naturalizmus maradandó érdemeire és túlzásaira egyaránt rámutatni, de annak a jelen pedagógiai gyakorlatával való kapcsolatára kevesen térnek ki. Az egyházi elnök szerint ha a tárgy tanulására fordítható időt vesszük figyelembe, az írásbeli sikeresnek mondható. A témában való jó tájékozottsághoz feltétlenül el kellett volna olvasniuk Rousseau „Emil"-jét, ez viszont egy példányban sem maradt meg a könyvtárban a háborús pusztulás miatt. A jelenkori magyar pedagógiai kultúra helyzetismeretéhez pedig pedagógiai folyóiratokat kellett volna olvasniuk, amire az anyagi korlátok miatt szinte alig volt lehetőségük. Ha arra gondol, hogy ezek a dolgozósok nehéz körülmények között tanulva produkálták ezt az eredményt, elégedettség tölti el. Az eredményt jobbnak tartja mint amire készült. A színvonal közel áll ahhoz, amit a rendes tanítóképzőben lehet találni.(24) A képesítő vizsgálat végén a tanulságokat a következőkben összegezték. A társelnökök megállapították, hogy a szóbeli vizsgálat eredménye lényegesen jobb volt, mint az írásbelié. Annak ellenére, hogy a jelöltek mindössze egy évig foglalkoztak elméleti és gyakorlati pedagógiá-