Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Sallai József: A népi kollégiumok Nyíregyházán 1946–1949

az MDP városi vezetősége a népi kollégiumok létesítését, azok sikereit mint fontos eredményt, felhasználta agitációjában.(46) 1949. június 24-én, kevéssel a NÉKOSZ július 10-i feloszlatása előtt, a Megyei Iskola Bizottság ülésén az előadó tanfelügyelő-helyettes azt kéri az iskolaigazgatóktól, hogy „ismertessék a népi kollégiumok nagy jelentőségét, azoknak belső szervezettségét, nagy nevelői értékét, mellyel önállóságra, a való életre nevel, s főleg az internátusokból eddig kizárt munkás- és parasztgyermekeket karolván fel előmozdítja, hogy azok közül kerüljenek ki a vezető emberek, akik legjobban megérdemlik: munkások, dolgozó paraszt és dolgozó értelmiség köréből."(47) Ugyanezen a napon a nyíregyházi kollégiumok évzáró ünnepségén még a NÉKOSZ-induló hangjaival kezdődött az impozáns rendezvény,(48) de az itt kapott emléklap nemsokára már valóban csak az emlékek idézését szolgálta. Azzal az útravalóval azonban, amelyet a népi kollégistáink emberségből, munka- és hivatásszeretetből, a közösség iránti felelősségérzetből stb. kaptak közösségükben, az átlagosnál gyorsabban haladtak előre és messzebbre jutottak választott életpályájukon. A Benczúr Gyula Népi Kollégium 1948-ban volt 23 „felderített" növendékéből negyedszázad múlva 19 fő kiemelkedő társadalmi, szakmai beosztásban dolgozott, 4 fő pedig középszintű munkakörben.(49) Vezető állásokba kerülésüket természetesen egyéni tehetségük, későbbi tanulmányaik és a társadalmi— politikai átalakulás teremtette szükségszerűség is elősegítette, de a népi kollégium által biztosított felkészítésüket ezzel együtt is magasra értékeljük. E minősítésben a középfokú végzettséggel elhelyezkedők példája is megerősít bennünket, akiknek ugyancsak egész személyiségére meghatározók voltak a kollégiumi évek. Kicsák József 1948-ban képesítőzött tanító pályázata nagyon jellemző bizonysága annak, hogy az iskolát befejezve milyen komolyan számon tartották, mit várnak tőlük, mit kell teljesíteniük, mire kötelezi őket a NÉKOSZ-hoz tartozásuk múltja. A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez címzett álláskérelmében a „Hová kér beosztást?" kérdésre így válaszolt: „Szatmár vármegye területére, vagy bárhová az országban ... A NÉKOSZ kereteiben szociográfiai munkát végeztem ezen a vidéken. Szociográfiai ismereteimet értékesíteni szándékszom kinevezésem esetén. Végül tanítói oklevelem alapján kérem kinevezésem, hogy a mezőgazdasági földosztásban részesített fajtámat, a parasztságot szellemi földosztásban részesítsem nevelői működésemmel."(50) Nem vélelten, hogy a nyíregyházi népi kollégiumok — amelyek működésük idején oly nagy hatást gyakoroltak a város többi internátusára — megszüntetésük után is tovább élő örökséget hagytak ránk.