Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - László Géza: Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék népházügye a Horthy-korszakban

de Szabolcs vármegye gazdasági felügyelője erről a kapcsolatról így ír 1930. október 29-én: „mindenesetre jobb hatást váltana ki általában, ha a népházak korcsma, italmérő helyiségekkel nem volnának kapcsolatban és a népházaktól éppen úgy, mint az iskolák és templomoknál szabályozható volna azok távolsága . . . erkölcsi és népművelési szempontból ez volna kívánatos."(135) Sajnos anyagi okokból erre nem volt lehetőség. A probléma visszakapcsolható a Hangya Szövetkezeti Központhoz, amely viszont előnyösnek tartotta a közös szövetkezeti kultúrházat, mert a nagyteremben tartott „mulatságok alkalmával beszedett díjak, továbbá a fogyasztás haszna, a kultúrterem igénybevétele esetén ismét a falu gazdasági és kulturális céljait fogják szolgálni."(136) A népházak zömmel a falvakban létesültek, az ottani kisexistenciák gazdasági és kulturális érdekeinek előmozdításáért, ezért látogatói elsősorban e körből kerültek ki. A használók táborának szűkülését idézte elő az a tény, hogy a minisztérium a költségeknek csak maximum 40 százalékáig adott támogatást. Így a népházat létesítő testületeknek, egyesületeknek is jelentős anyagi összeggel (önmegadóztatás, magas tagdíjak fizetése stb.) kellett részt vállalni annak megszerzésében. Ezt pontosan a legszegényebb rétegeket tömörítő egyesületek nem, vagy csak ritkán tudták teljesíteni. Ezzel magyarázható, hogy Szabolcsból csak kettőről tudunk, amelyek népházsegély ügyben az FM-hez folyamodtak. Egyik a Büdszentmihályi Földmívelők Szövetsége, amely házat vásárolt és azt alakította át székház—népház céljaira. „Itt a község törpebirtokosai és napszámosai szoktak összejönni, akik kb. 250-en vannak, és anyagi erejük nem nagy" — írja a főispán az FM-nek.(137) A másik a Földmívelő és Népkör Polgár községből. Tagjai a már meglévő székházuk tatarozására kértek segélyt. Indokaikat olvasva betekintést nyerünk belső életükbe. „A Polgári Földmívelő és Népkör az egyetlen hely, hová polgári törpebirtokosok és földmunkások vasárnaponként összegyülekezhetnek, megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat, el* olvashatják az újságokat, s így némileg kultúrszükségletüket is kielégíthetik. A körnek 200—300 tagja van* kiknek túlnyomó többsége földmunkás."(138) A továbbiakban leírják, hogy ezek még a tagsági díjat sem tudják fizetni, így az önerőből való tatarozás megoldhatatlan. „Félő, hogy hajlék hiányában e kör tagjai elpártolnak a szociáldemokratákhoz, akiknek Polgáron pártszervezetük és székházuk is van" — írja a népkör vezetősége .(13 9) Az egyesületi székház—népházakat elsősorban a vagyonos kis- és nagygazdák építették és használták, s ha át is engedték a községnek bizonyos alkalmakra, azért használati díjat kértek, pl. a Tiszalöki Földmí-