Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Horváth Sándor: (Nyíregyházi) Ságvári-telepi krónika (1914-től)

építkezés meggyorsult, a telepen a házak száma megháromszorozódott, 214 készült el. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a telepnek 1005 lakosa volt — 483 férfi és 522 nő —, írástudó volt 816 (81 százalék).(24) A Friedmann-telep kilencedik utcája, a Hegyi utca a Bártfa utcával párhuzamosan épült ki. Nevét azonban csak 1948-ban kapta. Eddig az utcát Morauszky telepnek hívták, mivel az utca házhelyei Morauszky — meg Jánószky és Pócsik — nevű tanyai gazda földjének parcellázása során alakultak ki. 1948-ban a Hegyi utcában, a Felső-Pázsit 309—334. szám alatt 31 családiház volt. Végül a Hegyi utcán túl, a mai Dugonics utca—Derkovics utca által alkotott szögletben, vályoggödrökkel szabdalt területen húzódtak meg a cigánytelep ütött-kopott vályogviskói. A cigánytelep nyáron por- és homokfelhőbe, az ősz jöttével ködbe burkolózva gubbasztott a sárral, kukoricaszárral fedett kunyhóival. Télen az ólomszürke ég rázta hóval telt bundáját a didergő putrikra, a hófergeteget kergető szél pedig fogát csikorgatva rázta a viskók zúzmarás ablakát, ajtaját. Úgy éltek ezen a telepen a cigányok — várostól, emberektől távol —, mint a szigetlakók. Idegen csak ritkán vetődött ide .. . Voltak közöttük vályogvetők, kubikusok, ha kellett, üstöt foltoztak vagy bádogosmunkát végeztek, kosarat fontak vagy teknőt faragtak. Voltak, akik szerették a munkát — ha akadt, voltak olyanok is, akik nem szerették — miként másutt is sokan gondolkodtak így. De valamennyien számkivetve éltek itt okkal, ok nélkül is. 1945 az ő számukra is utat és teret nyitott. Negyedszázad alatt földbe omlottak vissza a sárkunyhók, egykori lakói szétszóródtak a városban, az országban. A putrik, gödrök helyét pedig befedte a többszintes Dugonics utcai házak sora. A Friedmann-telep a város vezetőinek nemtörődömsége következtében Nyíregyházának nem csak legelhanyagoltabb, hanem legrosszabb hírű negyede is volt. A várostól majdnem teljesen elválasztott külterület a harmincas években a különböző garázda elemek valóságos paradicsomává vált. A világgazdasági válság hatására a tanyák is elérték telítettségük határát, még természetes lélekszám szaporulatukat is csak alig-alig tudták befogadni. A földnélküli napszámosok és cselédek közül sokan kiszorultak a tanyákról, de a tanyavilág elhagyása után nem települtek be a városba — ott számukra megfelelő lakás nem volt, a betelepedéshez hiányzott a biztos munkaalkalom és a rendszeres jövedelem is —, hanem a város határán — így a Friedmann-telepen is — húzták meg magukat, ahol a városból kiszorult munkanélküliekkel és a hozzájuk csapódó lumpen elemekkel alkalmi munkából, máról-holnapra éltek. Ha