Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Horváth Sándor: (Nyíregyházi) Ságvári-telepi krónika (1914-től)

minden juttatott családnak. Az épületekhez a faanyagot a katonai kincstár szolgáltatta: négy barakkot bocsátott az építkezés rendelkezésére. A barakkok anyagából készültek a lakások ajtói, ablakai is.(13) A szükséglakások fele gerendavázba rakott téglából készült. Az épület télen hideg volt, nyáron sütött. A lakások tetején szurkos lemezből készült a fedél, mert a pénzből jobbra nem tellett. így ezek a lakások sem voltak sokkal különbek a barakokknál. Ami Budapesten a Valériatelep volt, az lett Nyíregyházán a barakkok negyede, a „Dzsungel." A barakklakások a Hősök temetője mellett három sorban álltak, egy barakkban körülbelül 15 család lakott. A negyed kialakulásáról, lakói életéről így írt egy volt barakklakó: „ ... jómagam is ott voltam a barakképületekből életre kelt úgynevezett Friedmann-telep bölcsője ringatásánál. Vannak derűs és vannak szomorú epizódok, amik engem a volt barakktáborra emlékeztetnek. Ezek a többé-kevésbé poloskás deszkaépületek az 1914—18-as világháború idején katonai kórházak céljait voltak hivatva szolgálni. Ezek az épületek terjedelmükben igen nagyok voltak. Kezdődött a barakk-kórház a volt Szentmihályi út északra néző szélén, és végződött a délen fekvő mai Hősök temetőjénél. Az északon fekvő részeket lebontották. A déli részen megmaradt épületek inséglakások céljait szolgálták. Találhatók voltak a barakklakók között a nép minden rétegéből. Voltak többen a cseheknek és románoknak hűségesküt nem tett — hoszszú ideig vagonlakó — vasutasok, iparosok, bélistások, zenészek és sokan mások. A lakók között volt két szomszéd, bizonyos Mocsári és Budai-család. Egy alkalommal Budainé Mocsárinéval összeveszett, és az előbbi azt kiabálta az utóbbi felé: „Te! Szegyeid magad! A lakásod valósággal dögtemető!" Ezek a hangok eljutottak a városi orvosi hivatal fülébe is, ahonnan dr. Konthy és dr. Demjén főorvosok vezetésével bizottság szállt ki. A higiénia(!) körül Mocsáriéknál valóban hiba lehetett, mert amidőn a bizottság kijött a lakásból, Konthy doktor az orrát facsargatva megjegyezte: „Hát ez, uraim, valóságos pestis!" Ezt hallva Mocsáriné odakiáltott Róza néninek: „Nem szégyenled magad, te! Még az én lakásomra mered mondani, hogy piszkos, akkor amikor arról a nagyságos főorvos úr maga megállapította, hogy „valóságos pesties"? Szóval ilyenek is történtek. Majd a tehetősebbek kihúzódtak a barakkokból, és hozzákezdtek a Friedmann Séligtől kisajátított területen, az úgynevezett Eletói részen a fészakrakáshoz. Úgyhogy a barakkban a legelesettebbek, a sokgyermekes, teljesen szegény családok maradtak.