Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

24. Lap alján jegyzetben: „Lásd az élelmezési feljegyzésben 1795. évről, azt a gabona mennyiséget, amelyet a megye részben vetésre, részben az Ínségek táplálására adott. Ez alkalommal a nagykárolyi méltóságos uradalom a gyarmati jószágból 500 köböl őszi búzát és 200 köböl rozsot pénzért adott." SzSzmLt. V. A. 104. 1/207. r. sz. 1795:10. ltsz. „— 1792-ben panaszkodik a magisztrátus azok ellen, akik az orosi határon szőlőnevelésbe fogtak. Lásd az úriszéki akták. — Ezen úriszéki akták végzése szerint két perceptor (adószedő) tétetett a városon, az egyik Pápay György, a másik Gerliczky Mihály." „— 1794-ben néhány lakos elköltözött Bihar megyébe, Monospetribe. Ezek némelyike hazatért, néhány azonban ott maradt, de hamarosan mindannyi, ide haza jöttek." ,,— Ami pedig a n. vármegye által juttatott gabona mennyiségét illeti, a vetnivaló 4063 1/2 köblöt tett, az élelemre való pedig 5441 köblöt, mind a jövendőbeli megadásra. Tudniillik azok, akik kenyérrevalót vettek, köbléért 6 pft 10 krajcárt fizettek. A n. vármegye atyai gondoskodásáért a város közönsége őkegyelmességének, a főispánnak és a n. vármegye közönségének köszönetet mondott. A n. vármegye a Nagykállóban 1795. augusztus 25. napján kelt jegyzőkönyvébe 1394. szám alatt bejegyeztette: ^Nyíregyháza város elöljárói és lakosai a vármegyének azon atyai gondoskodását, amely szerint a múlt esztendei hallatlan szükségből következett éhhalálból azon város lakosait kiszabadította, alázatosan köszönik, magokat továbbra is a vármegye oltalma alá ajánljuk. 1394. Megelégedésre gerjesztette a vármegye rendéit a szegény népnek az eránt benyújtott és kijelentett hálaadó volta, hogy a múlt esztendei hallatlan terméketlenségből következett elviselhetetlen szükségeket által látván a vármegye, abból minden igyekezettel és törekedéssel kiszabadítani iparkodott, amelyre nézve ennek utánna sem fog elmulatni semmit és mindazokban, amely a szegény nép megmaradását, boldogságát tárgyazni és eszközölni fogják. A tek. vármegye hites jegyzője, Désy György sk."« Lásd: SzSzmLt. V. A. 101/e. 37/37. r. sz. 1795:9. ltsz. 25. Az eredeti szöveg jegyzetében: „A kegyelmes helytartótanács a felséges királyi kegyet az alábbi módon nyilvánította: »No. 22901. A m. kir. helytartótanács nevében Nyíregyháza közönségével közlendő: „Hogy a mostani háborús szükségben őfelsége számára ugyanezen város segítségképpen a Blankenstein lovasezred számára 10 újonc kiállítását és 6 remonda ló — amit természetben nem tudtak kiállítani — váltsága fejében 433 ft-ot ajánlott fel önként és jóakaratulag; e dicséretes felajánlás a köz javára a legmagasabb kegy