Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

nagyságos gróf Dessewffy Sándor viselte az igazgatóságot, ő kölcsönös tanácskozás után kegyeskedett a mi szándékunkra hajolni. Ezt aztán először Tályán létében a fent nevezett Gerliczky Mihálynak és Miskolczy Mátyás jegyzőnek tudomására hozta, amikor az árendőt megvitték. A következő 1803. évben előrelátó Gerliczky Mihály a főbíróságban megerősíttetett és helyettességet Koreny András viselte. Ebben az időben erősen munkálkodtak, hogy a kegyelmes földesurasághoz a felszabadítás iránt benyújtott kérelemre a város közönsége minél előbb kedvező választ kapjon. Bár ez a kegyelmes gróf Károlyi József közbejött halála miatt egyhelyben topogott, — amint az előző évnél már érintettük — mindazon által a megújított kérelem a nagyságos Dessewffy grófi család körében megtárgyalódott, annyira, hogy az egyezkedés megkezdésére 1803. december 1-én gróf Dessewffy Sámuel lakóhelyére, Fintára a város közönsége átküldötte képviselőit, Sexty András urat, Kovács Andrást, Kovács Pált, Gerliczky Mihály főbírót, Miskolczy Mátyás jegyzőt, Súlyán Józsefet, Horog Jánost, Mányik Pétert, Gráff Andrást, Molnár Tamást, Riskó Mihályt, Bodnár Györgyöt, és megegyeztek, a nagyságos Dessewffy-családot illető minden nyíregyházi földesúri jog fejében 320 000 rhft-ban. Erről a bekövetkező adás-vételről Sárosvármegye rendszerinti ügyésze, tekintetes Szakmári Dániel úr által megfogalmazott szerződést a város közönségének bemutatták. Mielőtt azonban ez bekövetkezett volna, báró Laffert Vince, az őt illető részt, a város 1/24-ed részét 18 000 rhft-ért a városnak zálogba adta. (Lásd a jegyzőkönyv 1320. szám.) Mivel Diegelt úr báró Meskó Vincét a jövedelem miatt végrehajtotta, ez a körülmény is sokat segített abban, hogy a nagyságos család e jószágot más ésszerű okok miatt is annál inkább városnak engedje át éspedig véglegesen. Ennek lefolyását és a bevallások megtételét lásd másolatban a város örökváltsági jegyzőkönyveiben. A bevallások iratai eredetiben is megvannak a város levéltárában, az adásvételi szerződés pedig a jaszói konventnél van letéve.(26) A város közönsége a nagyságos nagykárolyi uradalomnál is több ízben kopogtatott, mivel a városi kérelem arra is tartozott, olyannyira, hogy a nagyságos grófné 1805. július 12-én az alábbi nyilatkozattal adta beleegyezését, hogy elöljáróban némely fenntartás mellett, mégis nem kevésbé férje nagyságos gróf Károlyi József hajlandósága szerint kérésünkre elhatározta, hogy lör a megtartott királyi dézsmát át akarja engedni 400 000 ft-ért, azonban 2ör azon feltétel alatt, hogy a városban, ahol kívánja, maradjon 4 holdnyi belső telek kúriának, földesúri telek címén, és két telek határbé-