Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

lásával, visszavitel büntetése alatt, ide ne költözhessen. Erről a megye hiteles pecsétével ellátott biztosító levelünket, mind a fent nevezett kérelmező kegyelmes úr, mind az említett Cserkesz pusztára költözni szándékozók biztosítására és biztonságára a Nagykálló mezővárosban 1752. április 28-án tartott közgyűlésünkből kiadtuk." Előadta, közhírré tette és kiadta, az említett megye főjegyzője, Csákányi Tamás. (Pecsét helye.)« „Hogy ez a másolat mindenféle rövidítés és bővítés nélkül a hiteles eredetivel megegyezik, igazolom. Kelt, Károly 1753. máj. 25. Tholnay Pál, Szatmár vármegye főjegyzője s. k. (pecsét helye)."(7) A telepítő grófnak csodálni való módon annyira tetszett a naprólnapra gyarapodó lakosok által elért siker, hogy őkegyelmessége nem irtózott, a hitvány falusi házaikban gyakorta tett látogatásai alkalmából, azokkal szlovák nyelven társalogni, mikor zöld és kék selyem magyar köntösében körükben megjelent. Hogy benépesítés mennél sikeresebb legyen, megengedte, hogy a régi lakosokat űzzék el, azok lakóházait foglalják el, vagy ha nekik jobban tetszik, a határ más helyén építsenek maguknak lakóházakat. Ennek következtében a régi jobbágyok némelyike — de mégis csak kevés számú — el is ment, az új telepesek és jövevények, a nemes vármegye részére járó adó fizetését ennek ellenében, amazok elköltözése reményében magukra vállalták. Tehát amivel kecsegtették őket, hogy az első években az adófizetéstől mentesek fognak lenni, teljességgel csalódtak. És mivel minden új telepes evangélikus vallású szlovák volt, csak a saját nemzetiségű emberek befogadása előtt nem támasztottak akadályt, hogy minél könnyebben olvadhassanak össze egyetlen közösséggé. Ezért sem görögöt, sem zsidót nem fogadtak be, amint ezt már kezdetben is óvatosan belefoglalták a tekintetes urasággal kötött szerződésbe is.(8) Azt sem engedték meg, hogy a Károlyiak házában egy Rády Demeter kereskedő, — aki inkább rutén, vagy orosz vallású volt, mint görög —, e címen lappangjon. Bár mindenki azon igyekezett, hogy őkegyelmességeinek sikere legyen, ami a közjóra legnagyobb reménységgel kecsegtetett, mégis, amiatt, hogy az összes itt lakó ágostai hitvallású volt, a tisztelendő katolikus papság feljelentése nyomán őkegyelmessége a legmagasabb helyeken szemrehányást kapott. Ez nem is lehetett másként, mert amikor az evangélikusok szabadságát az egész országban megnyirbálták, itt egy új egyházközség támadt. Emiatt fájdalommal közölte velük, hogy nem tudja tartani őket és ezért a szétszóródást tanácsolja. Ez be is következett volna, ha az elöljáróság állhatatossága azt meg nem akadályozza. Legfőképpen pedig az