Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

lőtől vagyis a dinnyecsősztől, dinnyét kér, annak a kerülő bárki dinnye­földjéről adhat, büntetés nélkül. Különben esküvel van kötelezve, de ezt. mégis megengedik neki ? e tekintetben fel van esküjétől mentve. De pén­zért tilos neki eladni^. A többi maradjon úgy mint Bélnél." Az állatokról szóló 3. §-hoz pótlás: Amint Bél előadja, és e szavak után „az időjárás szerint makkottermő" kiegészítendő: »5. az erdők nem annyira termékenyek, hogy a makkterméssel a sertéseket ki lehessen te­leltetni, de azok táplálásáról más termesztményékkel gondoskodnak, főleg török vagy indiai búzával vagy kukoricával, másként máléval. Ezt a nevet az oláhoktól, a maláj, azaz a török búzából sütött kenyér után vették át«. A többi maradjon úgy, ahogy Bél írta. Aztán a vadállatokról szóló rész­ben, e szavak után, amint hinni lehet, kiegészítendő: »Abban az időben — mint mondottuk, 1736-ban — mikor Bél a történeti művét írta, amint az. emlékezet megtartotta, ez igaz lehetett. De mostanában, miután a földes­urak a pusztákat benépesítették, nemcsak az erdőkben, hanem a lápnak nevezett mocsarakban és ligeteken is ritkábban találhatók a vadállatok. De a nyúl az egész megyében mindenütt van, a szarvas és a vaddisznó azonban ritkább, mint Bél írja«. A folyókról szóló 4. §-hoz: amint Bél írja, de e szavak után: „több át­kelőhelye van, de sehol a megyében nincs híd." kiegészítendő: »6. kivéve a kamara költségén és Szabolcs valamint Zemplén megyék fuvar segítsé­gével épült tokaji hidat, hanem helyenként, réveken, stb.«, amint Bél írta. Ismét a „tokaji rév" szavak után kiegészítendő: »a híres tokaji híd révje«, a többi maradjon, hacsak a Szamos melletti falvakat felsoroló szavak he­lyébe: »erről Kér és Szamosszeg, túlnan pedig Kérsemjént és Panyola fal­vakat mossa«. E szavak után pedig, „mint a Tiszában is honosak, bővelke­dik" kiegészítendő: »a négy falu területét összefoglaló névvel Szamosköz­nek nevezik^, a többi maradjon, ahogy Bél írta. A halakat, a levegőt és vizeket tárgyaló 5. §-hoz: „Amint Bél írja, de a csuka, a harcsa szavak után ilyen módon cserélendő fel: »7. Ezenfelül a rákok és teknősbékáknak korábbi években óriási tömege tenyészett a pa­takokban és a mocsarakban, mivel régebben az itteni magyarok undorod­tak megenni őket, fajtájuk tehát bántatlanul szaporodott. De mostanában már bőségük megcsökkent, ugyanis a rákot mind a nép, mind a nemesség élvezettel kezdi fogyasztani, a teknősbéka pedig a módosabb nemesek asz­talára is kerül, sőt a kereskedők olyan helyekre is elhordják, ahol oly bő­ségesen nem tenyészik és medencében tartják. A teknősbékák bősége nem csökkente, a többi mint Bélnél." Hacsak nem e szavak után „semmi olyan nincs ami ártana." »Az a hasonlat, amelyben Bél körülírja az emberek és halak közötti különbséget a levegőben és vizén való élés analógiájával, a. halakról tett megfigyelése általában helyes, de e megye lakóiról a tapasz-

Next

/
Thumbnails
Contents