Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Adattár - Németh Zoltán: Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez 1755–1797

Az iratok névanyagát tekintve nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy sok magyar család- és keresztnév is szerepel eredeti írásban, illetve a szláv neveket gyakran magyarosan használják (a latinos alak mellett). A korabeli cseh nyelv mintegy fél évszázados helyi használata a közügyek intézésében általános volt a nyíregyházi szlovákságnál. Az állapotok idővel megváltoztak, és ezt több tényező segítette elő. Pl. a szlovák egynyelvű iskolai oktatást hamarosan fölváltotta a kétnyelvű, majd a magyar egynyelvű — egy rövid korszakú újabb kétnyelvűséggel —, továbbá erőteljesen érvényesült a magyar természetes asszimiláció, párosulva a magyar nyelv célszerű elsajátítása szükségszerűségével. Az ilyen jellegű kérdések tanulmányozása külön figyelmet érdemel. Hasonlóan ahhoz, amit talán az alább ismertetett levéltári iratok fölébreszthetnek az olvasóban, ha Nyíregyháza jó kétszáz évvel ezelőtti lakosságának mindennapi életére, küzdelmére, közösségfejlesztő tevékenységére történik utalás. Forrásközlésünk szempontjai A város levéltárának a megadott időszakból fennmaradt legjellemzőbb iratait válogattuk, amelyekből egyes részeket szó szerint, másokat tartalmuk szerint ismertetünk, mintegy megadva a legfontosabb tudnivalókat, de a dolgozatunkban meg nem oldható teljes fordítást az érdeklődő kutatónak fenntartva. Előfordul, hogy a kivonatos részekben is idézünk szó szerinti mondatokat, ha az mondanivalójában, esetleg nyelvi megformáltságában indokolt. Az elkülönítést zárójel mutatja. A források meghatározását mindig az eredeti nyelven adjuk meg. A fordítás során igyekeztünk érzékeltetni az eredeti, ma már régies stílust. A helyesírásban csak a hosszú és rövid magánhangzók jelölését végeztük el következetesen, a fordításnál a tagmondatok közötti írásjeleket nem tettük ki, ha nem voltak az eredetiben sem; meghagytuk a nagybetűket is, ha eredetileg úgy írták. A bibliai cseh nyelv írása szlovakizált, ezért a kizárólag a csehre jellemző kiegészítő jeleket elhagyták vagy nem következetesen használták (címzésen tapasztalható). A személynevek írása is változatos, a fordításnál magyarosan írtuk, de a forrásközlésben a 3. pontban kiemelve eredeti formájában szintén megadtuk.