Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Molnár József: Csenger régi helynevei

1381-ben Csaholyi Sebestyén és János Rechegéért elcserélik a Kál~ layakkal Csaholyhoz közel fekvő birtokukat: Radolphot, illetve Abaházát. Maksay szerint ekkor már „habitatoribus destituta" Rechege, s ettől kezdve puszta a neve. Lakói valószínűen a láp szaporodó és növekvő erejű árvizei miatt hagyták el. Ennek okleveles bizonyságául felhozza, hogy az 1338-iki határjárást ,,propter inundacionem et copiositatem aquarum ac arundinum et gramium altitudinem"-nek nem tartották meg (Maksai 199 —200.) 1428-ban kelt oklevél a váradi káptalan előtt Bagos és Ura birtokainak Rechege felől való meghatározását tanúsítja. Ekkor possessionak nevezik, s a határjárás a következő dűlőneveket említi: Meggestho, Locum Sulchatelke, Kertuelzygethe (K. O. II. 115.) Kettő közüle máig él a nép emlékezetében. Recsege hajdani település helyét tehát Csenger és Bagos között kell keresni, s a Csengerből Bagos felé vezető út mellett volt a Recsigedomb, ahol épületmaradványok és emberi csontok kerültek elő a múlt század hatvanas éveiben is (Pesty I. 108.) A csengeri dűlőnevek között található: Recsigedomb, Recsigelapos, Recsigebalkány. 3. Csenger határában feküdt a Senye nevű település is, amelynek emiéke a Szamos árterületén lévő Senyikert névben maradt fenn. 1366-ban Eghazassenye néven szerepel, s királyi népek lakják, akárcsak Csengert, Jánosit és Recsegét is. A Csaholyi család birtokai közt 1429-ben Csenger után következő helységnévként szerepel Senye. Maksai szerint lakossága már a XIV. században elhagyta, 1366-ban „habitatoribus destituta" (Maksai 206.) Meg kell jegyeznünk, hogy sem Semjén-nel sem Sényővel nem szabad összetéveszteni. A Senyikerten a Dombkert nevű helyen régi téglaépület alapfalaiból középkori téglákat termeltek ki még 1945-ben is. (Szabolcs-Szatmári Szemle 1956. sz.) Valószínű, hogy e helyen kell keresni a település templomának alapfalait. A csengeri dűlőnevek közt szereplő Senyikert (Sanyikert), Senyitó (Sanyitó) ennek a lakott helynek emlékét őrizte meg. 4. Csengerhez tartozik egy rész Vizsoly határából is. Ez szintén lakott hely volt a középkorban. 1312-ben Wysulnak, 1329-ben Visulnak, 1381-ben possessio Visolnak említik (Csánki 489.), 1375-ből Vysul formában maradt fenn ennek a településnek a neve. Szepesi Jakab országbíró előtt Ugrai Lukács Darai Csák leánya, Klára nevében Visegrádon panaszt emelt Teysedi János fia János ellen, azzal vádolván őt, hogy midőn Csák fia Miklós a törvény elé akart menni, akkor Övári István, s ennek fia Miklós, Tysedi János fia János, Géci Jakab fia András és Dambói János fia István Óvári szolgáival együtt 1372-ben december 23-án megtámadták és megölték. A váradi káptalan ez ügyben Szatmár vármegyében vizs-