Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség rétegződése 1797-ben

kat ritkán lehet egy, azonos szempont szerint összevetni, A történeti demográfiai irodalom a XVIIL század és XIX. század fordulóján lényeges változásokat fedezett fel a lélekszámra vonatkozóan, a változások kiindulópontjának is tekinthető időpontunkat tehát nem későbbi, hanem korábbi összeírásokkal kell összevetnünk. Elsőként az első népszámlálásra gondoltunk: részint a történeti irodalom a II. József kori összeírást teljesnek ismeri, másrészt Veres Miklós elemezve ezeket az adatokat, már megállapította Szabolcs megye nemességének akkori lehetséges számát.(29) Számításait a férfiak és nők arányszámaival végezte, s a nemesség számát 13391 főre tette. Nem feladatunk ennek az összeírásnak pontosságát, hitelét vizsgálni, de véleményünk szerint egy évtizeddel később sokkal több lehetett a nemesség száma. Pápai Béla 6 ezrelékes természetes szaporodással számolt ebben a korban,^) ami tíz év« alatt ezret sem ért el, s ugyanő a családok nagyságát 1787-ben és 1805-ben északkeleten 4,99 és 5,06, Alföld északi peremén 5,43 és 5,22, míg a keleti Alföldön 5,16 és 4,89 közöttire tette. Szabolcsra egyik családnagyság sem alkalmazható, de ha a három tájegység átlagát el is fogadjuk, a nemesség lélekszáma akkor 1797-ben megközelíti a 22 ezer főt. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy II. József által elrendelt számláláskor a nemesség legszegényebb része nem került be a népösszeírásba. Ezt sajnos csak feltételezzük, abból kiindulva, hogy a levéltárban meglévő tiltakozás a császár rendelete ellen, s a kiadott utasítások(31) mutatják, hogy a megye jogtalannak tartotta a nemesség összeírását. Féltek a megadóztatástól, s a császár terve mindnyájuk előtt ismert volt. Az összeírást nem megyei emberek végezték, a helyi viszonyokat nem ismerték, lehetséges volt félrevezetésük. Bizonyításként jó lenne összevetni néhány (főleg curiális) helység összeírását közeli időben készült más összeírás adatával. Sajnos nem maradtak meg a népszámlálás tabellái, az összeírás pedig továbbra is hipotézisre elégséges csak. Ezt a zsákutcát kikerülendő, kerestünk más összeírást. 1793-ban a megye készített egy catastrumot(32) az adómentességet élvezőkről, amiben lehet torzítás, bár a kiváltságosoknak nem volt érdeke, hogy eltagadják nemességüket, másrészt ezt szolgabírók végezték, akik jól ismerték a járásukba tartozókat. Ez az összeírás is adózó családokról készült. Szerencsénkre a nádudvari járás első szakaszában egy időben készítettek a családokról és a birtokos férfiakról is összeírást, ami kétségtelenné teszi, hogy az 1793-as catastrum családi összeírás volt. Gondunk most már csak a családok lélekszámának nagysága lehet, hiszen sok tényezőt kellett figyelembe venni. A történeti statisztika a lé-