Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Balogh István: Bél Mátyás: Szabolcs vármegye című munkájáról

Schemberger Ferenc a II. részben közölt kiegészítésében Bél Mátyás: megyeleírásának keletkezését 1738-ra teszi, de ennek az időpontnak a helytartótanácsi rendelet ellentmond.(5) Az is bizonyosra vehető, hogy a megyeismertető szerzője elég jól ismerte Szabolcsct, járt is itt, erről néhány szövegbeli megjegyzése árulkodik. Ibrány leírásánál említi: „láttam, mennyire biztos ez a hely, a kastély tornya messzire látszik." Ekkor még állott a XVII. században Thököly Imre parancsára híve, Ibrányi Ferenc birtokában levő szigeten a megye közmunkájával épített erősség. Járt a szerző Nyírbátorban is, mert nem csak azt tudta, hogy a templomépítő Báthori István erdélyi vajda tetemét 1719-ben helyezték a szarkofágba, hanem még látta a mumifikálódott test állapotát is. Néhány megyei nevezetességre vonatkozó megjegyzése (a szentmártoni erősség, Rakamaz ezidőbeli pusztult állapota, a táj leírása) megengedi azt a kockázatos feltevést is, hogy Bél Mátyás maga is járhatott a megyében, de az valószínű, hogy a részletes adatokat a munkatársai közül valaki gyűjtötte össze számára, csak a szövegezés származik tőle. Szabolcs megye leírása a műből eddig közöltekkel és ismeretekkel teljesen azonos koncepcióról és szerkesztésről árulkodik. Tartalmazza a. táj természeti és földrajzi jellegzetességeit, leírja az itt folytatott gazdálkodást, megadja az itt lakók jellemzését, a megye vázlatos történetét, járásonként felsorolja a lakott falvakat (néhány nagyobb pusztával), a lakosság nemzetisége és nemes birtokosai feltűntetésével. A földrajzi leírásban különös figyelmet fordít a talaj minőségére, a. természeti különösségekre (időszakos vízállások), a speciális termelési ágakra (almatermesztés és tárolás), a termelést elősegítő és gátló tényezőkre (a lakók szorgalma vagy lustasága, a népesség csekély száma). A megye történetének leírása inkább az egykor szerepet vivő nagy családok történetét és a megyei igazgatás sorsának alakulását tartalmazza. A levéltárat nem használta, erről úgy vélekedik, hogy ,.a levéltár az: idők viszontagságai miatt széthordódott." Az egyes helyek (Kisvárda, Nyírbátor, Szabolcs) leírásánál használta a korabeli és általa kiadott elbeszélő forrásokat. A hajdúk eredetéről a mostani kutatásokat megközelítő helyes ismeretei vannak, de a Bocskaiféle telepítésük körülményeit nem ismerte pontosan, csupán a hajdú-településekre vonatkozó XVII. századi törvényeket ismerteti. A Tiszacsege eredetéről írott fejtegetése tudós kitalálás, a rakamazi sáncok hun eredetéről írottak forrása alighanem a néphagyomány volt. Azt jól sejti, hogy a mai Balmazújváros a XV. században jelentős hely és mezőváros volt, de erre csak a helynév elemzése révén következtetett. Az egyes falvak természeti, a lakosok nemzetiségi és földesúri birtok-