Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Előszó

Előszó „Hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy addig is, míg a kutatás valamely szintézis formájában jelentkezhet, ne csak résztanulmányok kerüljenek közlésre, hanem a táj régi állapotának olyan tanúitól származó leírásai is, mint Bél Mátyás, Fényes Elek. A XIX. század második felében számos honismertető útleíró is volt, aki írásaival a tájat az egész ország tudatába kívánta beemelni." így összegezte véleményét Vörös Károly történész 1978. december 30-án a Levéltár rendezésében létrejött ankéton a Találkozás Bereggel című kötetről szólva. Jelen kötettel a Levéltár szeretne megfelelni annak a kívánalomnak, hogy felidézze e táj régi állapotának helyzetét Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae histórico geographica című munkájából. A kézirat, mint másolat Levéltárunk értékes forrásmunkája. A korabeli képet az itt élt szemével igazította helyre esetenként, vagy az időközben történt változásokkal egészítette ki Schemberger Ferenc levéltárnok Addendája. A két kézirat azonban ma már a nagyközönség számára hozzáférhetetlen lenne e vállalkozásunk nélkül, mert eredetiben latin nyelven íródtak. A korabeli latin nyelvű szövegeket értő ma élő néhány történészünk egyike, dr. Balogh István kandidátus, ny. levéltárigazgató kitűnő fordításában, munka közben elvégzett forráskritikai megjegyzéseivel értheti meg és olvashatja mindenki, azok is, akik a latin nyelvet már nem ismerik, s a régies kézírás olvasásában nem járatosak. A kiadvány munkatársai, zömmel Balogh István tanítványai, volt munkatársai, barátai és tisztelői. Ezzel a kötettel azt az elöljáróban megfogalmazott óhajt is szeretnék szerényen teljesíteni, hogy munkáik által e tájat „az egész ország tudatába beemeljék." Ez annál is inkább indokoltnak látszik, mivel Balogh István egész eddigi munkássága egy tájegységnek magas színvonalú, a helytörténetírást a köztörténet vérkeringésébe emelő sok-sok megjelent könyvével is bizonyította. Munkái javarészt a Hajdúság és cívisek világát hozták közelbe a néprajz történeti megközelítése által. A történelemtudomány ma egyre inkább azt kéri és várja szűkebb diszciplínájától, a hely történetírástól, hogy ne településekben, hanem tájrészekben gondolkozzon. Itt Szabolcs-Szatmárban, továbbá Levéltárunk anyagában az utóbbi száz évet leszámítva még a közigazgatási határok is egybeestek a tájegységi vonalakkal. A DAB, továbbá a Kossuth Lajos Tudományegyetem és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola, múzeumaink és levéltáraink együttműködése is ebben az irányban hat. A követők elsősorban ebben egyek és folytatói Balogh István munkásságának, tudomá-