Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

király az egyezséget Bécsben 1712. március 30-án a fent írt módon minden pontjában megerősítve, békekötés rangjára emelve kiadta. Vásonkői gróf Zichy II. Péter, később belső titkos tanácsos, kamarás, főétekfogó mester hivatali működését a Szabolcs megyébe kinevezett megbízottja által 1711. március 8-án ismét megkezdette és gyakorolta haláláig megszakítatlanul. Gróf Zichy Lászlót, az említett Péter fiát III. Károly király (mint császár VI.), még apja életében különös kegyképpen, kinevezte Laxenburgban 1723. május 23-án, oly feltétellel, hogy akár apja önkéntes lemondása, akár halála esetén, Szabolcs megyei főispáni székében követhesse. Apja, a valóságos főispán, a Kisvárdán 1724. május 13-án tartott közgyűlésen fiához, az új főispánhoz intézett, magyar nyelvű példákkal is ékesített tanító versekkel, néhai Szent István példáját követve a főispáni méltóságba bevezette, a beiktatás alkalmából szentül és sértetlenül megtartandókra osztatta és ilyen formán a megye közönségének jókívánságaitól és alázatos tetszésnyilvánításától kísérve beiktatta. Mégis a fia beiktatása után Kisvárdán 1724. május 15-én ő vezette a tisztújítást a széképítő ülésen, tehát fiával együtt látták el a hivatalt. Vásonkői Zichy II. Miklós, Zichy László öccse, akire VI. Károly császár és király bátyja halála után ruházta át a hivatalt, de még a nagykorúságot nem érte el, ennek következtében elégtelen volt a hivatal betöltésére. Ezért helyettese báró lázi Ghillányi György, aranysarkantyús vitéz és királyi tanácsos, az ő személyében és nevében látta el a főispánságot, addig míg a nagykorúságot eléri és a kormányzást valóságosan is gyakorolni tudja. A két adománylevél kelt Bécsben 1726. június 23-án. így 1726. október 1-én tekintetes és nemes felsősurányi Sigray János úr a méltóságos magyarországi nádor és tárnokmester képviselője elnöklete alatt a megye rendéi Kisvárdán ünnepséges beiktató gyűlést tartottak. Az ezt közvetlenül követő napon, október 2-án, a királyi fenség által beiktatással megbízott a reáruházott jognál fogva, báró lázi Ghilányi György aranysarkantyús vitézt és királyi tanácsost, a megye adminisztrátorává nevezte ki, amíg a nevezett főispán a törvényes kort eléri, és az említett hivatal ellátására képes lesz, ebbe a hivatalba beiktatta. Az pedig az idevonatkozó szokott esküt letévén a főispáni helytartói méltóságot elfoglalta. A megye élén állott 1734. július 12-ig. E napon a közgyűlés Ghillányi György főispáni helytartó, a tiszántúli kerületi tábla elnöke előlülése alatt kezdődött, Pálcán. De mivel a főispán már elérte azt a kort, hogy elnökölni és másokat irányítani tud, a helytartó a tekintetes megye közönségétől a legillendőbb búcsúval, az eddig dicséretes módon és a megye teljes megelégedésére viselt hivatalt és adminisztrátorságot letette, a főispánnak visszaadta, s neki mint admi-