Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

amely néhai nagyságos bryberi Melith Péter halála által megüresedett Bécsben 1668. június 23-án kelt parancsával ruházta át és közölte a megyével. Az említett főispánt a megyei rendek Pálcán 1668. november 26-án tartott közgyűlésében, tisztelendő Vaskovics István leleszi prépost által, őfelsége különös parancsára kivett eskü letétele után iktatták be a főispáni hivatalba. Erről a főispánról írták Ajakon, 1671. május 23-án tartott közgyűlés alkalmából, hogy siralmas fogságban Pozsonyban tartják. A megye számára közhitelű pecsét alatt bizonyítványt adott arról, hogy tudomása szerint, a fentebbi 1670. évi mozgalmakban törökkel nem levelezett, és nem tartott kapcsolatot. De azt tudja a megye, hogy néhány kóbor és a békét zavarni kívánó szentjobbi katona által elfogot török elbocsátása ügyében, azért, nehogy a tiszántúli részek különösképpen pedig Szabolcs megye végső romlásra és elnéptelenedésre jusson, szálai Barkóczy István sokat fáradozott. Jóllehet abban az időben a váradi török sokat fenyegetőzött, azt is megpróbálta, hogy a törökök szentjobbi fogságáért bosszút álljon, és azt is megparancsolta, hogy a megye megbízása alapján eljáró néhai Székely Péter szolgabírót fejezzék le. Azt is bizonyította a megye, hogy Barkóczy István őfelsége nyilvános parancsainak kihirdetése óta sem őfelsége, sem katonái ellen, semmiféle vétséget nem követett el, sőt inkább őfelsége hűséges szolgájának bizonyult, őfelsége katonáit támogatta, a négy év előtti terebesi felkelést mindenben ellenezte. Az 1671. november 23-án Hencocon kelt levelében azt írta, hogy őfelsége kegyelmébe fogadta és már hazatért. Említi, hogy a megyének Ajakon a június 13-án kelt levelét a tisztújítás kitűzésére megkapta és jelenti, hogy hivatalának eleget kíván tenni. Aztán olvasható, hogy 1675. április 23-án Ibrányban, a megye tisztújító közgyűlést tartott; 1679. március 20-án a tisztújítás sürgetése miatt keresték meg, ugyancsak megkeresték 1679. október 9-én, mindkét alkalommal Kisvárdán volt a közgyűlés. Vásonkői ifjabb gróf Zichy VI. István főispánt és királyi kamarást I. Lipót Prágában 1680. január 5-én kelt és a megyéhez intézett parancsával — Kisvárdán 1680. június 29-én tartott közgyűlésen olvasták fel — nevezte ki főispánnak. De beiktatása 1681. február 10-én Kisvárdán tartott közgyűlésben károlyi Károlyi László Szatmár megyei főispán, királyi biztos által következett be, az ország törvényeiben lefektetett eskü szokott módon való letétele után. A tisztújítás már az ő elnöklete alatt ment végbe. A megye élén állott 1696. február l-ig. E napon írta meg Bécsből, hogy főispáni hivatalát letette, őfelsége fiára, Zichy Péterre ruházta rá, akit nagy emberséggel a megyének figyelmébe ajánl, a megye az ő szolgálataimiatt ne terheltessék fiát elfogadni.