Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Bél Mátyás: Szabolcs vármegye

bőre és széthullott csontjai voltak csak láthatók. Nem tartották a lakosok előtt sem elzárva, sőt több más érdekes tárggyal együtt látni is lehetett, mígnem 1719-ben a nagyméltóságú és főtisztelendő gróf Erdődy Gábor egri érsek, ittjártakor, az addig hanyagul tartott tetemeket újból eltemettette. Egyébiránt az említett Istvánnak, András, a talajból egy ölnél magasabban kiemelkedő kőemléket állított, feliratot vésetve bele(19): „Aki életében a Curiusokat, derékségével Catot lebírta, Vetekedett Numával isteni félelemben, Mert jámborul kegyesen imádta az istent, És a rút bujaság sohse vett erőt e férfin Elfoglalta és védte a moldvai hegyeket önön vérével óvta meg Erdélyt. A híres István pihen itt, aki sokszor Bátor szívvel a kegyetlen törököt legyőzte, Báthori nemzetség, gyászoljátok ősötöket Mert a haza erős oszlopa, Báthori, ledőlt." Bombardi a szerzője annak a feliratnak, amely a sírt őrző templom kapuja felett bevésve olvasható: „A felséges isten, annak anyja, szeplőtlen szűz tiszteletére és Szent György dicsőségére építtették Báthori György és András." Nem sokkal azután, hogy Magyarország romlása a törökök által bekövetkezett, Bátor mezővárost megemésztette a tűz és vas, viszontagságait növelték az erdélyi fejedelmek által e tájra kiterjesztett polgárháborúk. (20) Az ebből a célból felkutatott évkönyvek említik, hogy az itt menedéket kereső futott jobbágyokat polgáraik közé fogadni nem vonakodtak, a királyok által adott kiváltságokban részeltették őket. De mivel szabadosságukkal az ország törvényei ellen cselekedtek,(21) később Magyarország nádora Forgách Zsigmond meg is büntette őket.(22) De mivel az eddigi gyakorlattal nem akartak szakítani, Dóczy András ennek a tájnak a generálisa, saját kezdeményezésére, marháik elhajtásával, polgáraik elfogásával a mezővárost keményen megbüntette, a lakosokra is büntetést rótt volna, hacsak Forgách Zsigmond bölcsessége a lakosok elleni haragját idejében le nem csillapította volna. Az ezután következő idők a folytonos háborúk miatt voltak vészthozók, bár nem hoztak halálos veszedelmet a városra, a korábban élvezett kiváltságai mostanra annyira elenyésztek, hogy lakói ma már paraszti sorban élnek, részben jobbágyok, részben taksások és hiába fáradoznak, hogy korábbi szabadságukat visszaszerezzék, ámbár, amint olvassuk, azt nekik törvények biztosítják.(23) Vallásuk szerint kálvinisták, de már mostanában a minorita atyák is letelepedtek itt, szándékuk szerint templomot és rendházat kaptak.