Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Molnár József: Csenger régi helynevei

"bírt zálogba, most Osváth László bírja, — azon sor, mely sor által ellenben vagyon az Templom, stb. 1808-ban Kabay Ferenc esperes által készített egyházi javak jegyzékében úgy említtetik a Puszta Jánosi parókhia a hozzátartozó földekkel >együtt mint a csengeri ref. egyház tulajdona (Kiss 694.) Borovszky monográfiája szerint határában a templom helyén egy harangot találtak, amelyet Csengerbe vittek. Ezt a harangot 1916-ban, az első világháborúban, elvitték ágyúöntéshez. De találtak ott egy kelyhet is, amely Porcsalmára került. (Borovszky 139.). Erről a kehelyről Kiss Kál.mán így vall: „Egy itczés nagyságú gazdagon aranyozott ezüst pohár 9 éremmel ékesítve, mely érmeken túrbános és női arcképek láthatók. Ezt .a Csengerrel határos Puszta Jánosi határában találták meg s egy zsidótól id. Kormos Ferenc vette meg, kitől az ököritói egyház 200 váltóforintért '.vásárolta vissza." (Kiss 664.) 1818-ban határát csengeri, pátyodi, urai és tyukodi birtokosok használták, s ebben az évben „nyomás mezejüket az u. n. Csenger Jánosi határon lévőket megegyezésből általadták téli legelőnek." 1836-ban az urai, •csengeri és Jánosi puszta határát megújított határdombokkal jelölték. Az arányosítás adott alkalmat arra, hogy Jánosi határát szétosszák, s egy-egy része Csenger, Pátyod, Angyalos és Ura határához méretett. A dűlőnevek máig őrzik a helység emlékét, körülbelül 1960-ig őrizte a vasútállomás is: Pátyod—Csenger Jánosi. 2. Másik helység volt, melynek területe beleolvadt a csengeri határba: Kecsege. A legrégibb oklevél Receh néven említi 1271-ből, (Szentpétery II. I. 115.) amikor V. István Ponith comes fiának Ábrahámnak adta. Ezt azonban helytelenül, Fejér alapján még Szentpétery is, Ricsével azonosították, holott a Csenger mellett fekvő Rechege-vel azonos. Ricse nevét az oklevelek másképpen írták. Rechege formában szerepel ez a helység a későbbi oklevelekben is a Káta nemzetségből származó Csaholyi család birtokai között. 1330-ban vagy 1338-ban az itteni várjobbágyok magvaszakadtával I. Károly Domokos fiainak, Péternek és Jánosnak birtokát Nagysemjéni Istvánnak, kedves udvari hívének és az ő atyafiának Chengery Miklósnak és Jánosnak adja, kivévén a szatmári vár hatalma alól. Ugyanerre a Rechegere vonatkozik 1350-ből az az oklevél (Kállay O. I. 287.), mely szerint Ábrahám fia, László mester alispán és a négy szolgabíró bizonyítja, hogy Semjéni (de Sem jen) István fia István Rechege nevű birtokának szomszédait, különösen pedig Bagos falut eltiltotta ezen birtokának használatától. 1351-ben Tamás országbíró, túróci ispán, azt a pert, amelyet Nagysemjéni István fia István indított Óvári Miklós fia, István ellen Rechege birtok miatt, a király parancsára elhalasztották. (Kállay O. II. 5.)