Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Bél Mátyás: Szabolcs vármegye

szokatlan ostromokat kellett kiállnia. Ugyanis 1559-ben somlyói Báthori István Izabella királyné parancsára ágyúkkal ostromolta egész télen át, igen hevesen szorongatta, de Telekesy megfutamította anélkül, hogy csatába bocsátkozott volna vele. Aztán mikor János Zsigmond apja örökségét vissza akarta szerezni, saját vezetésével Miksával háborúba bonyolódott, nem merte a várat nyíltan megtámadni, nyilvánvaló volt, hogy ha Várdai Istvánt fenyegetésekkel és csábítással saját pártjára vonja, többet ér, felhagyhat az ostromlással és a fáradozással. Ez rövid idő múltán sikerrel is járt, mivel a kellő előkészület nélkül, csak ifjonti hévvel kezdett hadjáratból dicstelenül volt kénytelen Erdélybe visszatérni. Ezt követően, a Bocskai-, a Bethlen- és a Rákóczi-féle polgárháborúk következtében a győztesek hatalmába jutott. Legutóbb 1679-ben a Thököly-féle zavarok idején látszott meg, említésre méltó hátránya. Mivel a háborús veszélytől félve, afféle nyilvános menedékhelyre mindenféle drága portékát ide menekítettek, amelyet aztán az adott eskü ellenére is széthurcolták és elrabolták, úgy hogy a Thököly-pártiak annyi kárt tettek, hogy ennyit akkor sem szenvedett volna, ha ostrommal vették volna be. Ámbár a zsákmányoló vitézek számára e zabolátlan szabadosság nagyon rosszul ütött ki, mert a császáriak, — mikor a lápok között a gazdag zsákmányon osztozkodtak — levágták őket, a vár mégis sokáig megmaradt a Thököly-pártiak kezén. A mostani évszázadban, mikor Rákóczi kezdett itt a híveivel kalandozni, valameddig az uralkodó hűségén maradt. A megye nemessége közül ugyanis sokan, a háború fenyegetésétől félve, a vihart elakarván kerülni, ide menekültek. De mikor az egész országrész, főleg a jobban megerősített helyek a Rákóczi pártütőinek meghódoltak, a várdaiak is kénytelenek voltak ennek a szelj árasnak engedni. »A vár alatt fekszik a mezőváros, inkább faluhoz hasonlít, nem is a lakói száma miatt említendő, hanem a bormérése által nevezetes. Egykor a Kisvárdaiak birtoka, később házasság révén az Eszterháziaké és a Homonnaiaké, mostanában többen osztoznak rajta. Távolsága Tokajhoz négy magyar mérföld. Lakói részben katolikusok, részben kálvinisták. 3. §. Mándok, azelőtt népes mezőváros, a Forgách nemzetségé, újabban hitvány, több zálogostól kellene kiváltani. Lakói foglalkozása és szokása paraszti, lakói közül néhányan nyergességgel foglalkoznak, de ezt is csak paraszti használatra készítik. Kisvárdától északra egy mérföldnyire fekszik. A földje mindenfajta gabonát megterem, de megfigyelték, hogy az árpa nem szereti. Lakói kálvinisták. Következnek a faluk.