Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

levelet függesztett ki ellene.(19) Tiszadobon a Nemzeti Bizottság szociáldemokrata elnöke (kisgazdapárti elődjét leváltották, mert a „volt intézővel paktált") — visszaélései miatt később letartóztatták — a NPP-ot mindig csak a KGP csatlósaként aposztrofálta.(20) A járási Nemzeti Bizottság ülésén azt is megállapították, hogy a községekben az egyes politikai pártok működése „hiányos." Hiányosságként állapították meg azt is, hogy politikai tevékenységet nem fejtenek ki, pártéletet nem élnek, egyes helyeken szervezeti helyiségek sincsenek, egyesek csak ,,a tömegek figyelmét kötik le, a működő politikai pártok fejlődését gátolják." Ezért a Nemzeti Bizottság úgy döntött, hogy a nem működő politikai pártok a helyi Nemzeti Bizottságok támogatásával megfelelő párthelyiségben kezdjék meg működésüket. A járási Nemzeti Bizottság súlyos hiányosságként állapította meg azt, hogy „az egyes politikai pártok vezetőinek, így magának Sztálin generalisszimusnak a képe sincs sehol kifüggesztve, és egyes helyi pártvezetők a politikai vezérekről nem a legjobb érzelmekkel bírnak." A Nemzeti Bizottság ebben a kérdésben úgy határozott, hogy záros határidőn belül „minden működő pártban, valamint nyilvános helyen a hiányzó képeket kifüggeszteni tartoznak."(21) A politikai pártok tevékenységének kibontakozását késleltette az a félelem is, hogy a politikai gyűléseken való részvétel alkalmas arra is, hogy az embereket összeszedjék, „épp ezért jobb, ha óvatosságból a gyűlésektől távol marad a lakosság." — (A fasiszta propaganda ugyanis azt a rémhírt terjesztette, hogy az oroszok a lakosságot összeszedik és fogságba hajtják.)(22) — A bizalmatlanságot és a lakosság félelmét csak akkor sikerült felszámolni, mikor pártközi tárgyalások során a pártok vezetői megegyeztek abban, hogy a legfontosabb politikai kérdéseket közös előadás vázlat alapján mondják el szónokaik az egyes községekben. A politikai életben és a népi bizottságok munkájában jelentkező hibák nem kis részben abból is következtek, hogy az első hónapokban a pártok vezetői és a bizottságok tagjai nem politikai szempontok, hanem szubjektív elképzeléseik alapján hozták meg döntéseiket. Az igazoló bizottság Tiszadobon két csendőrt is igazolt, mert „a deportálás során tanúsított magatartásuk ellen emelt kifogások nem voltak kellően megalapozottak és komolyak."(23) Büdszentmihályon a szociáldemokrata párttitkár „utasította" az igazoló bizottságot, hogy az egyik nyilas iparos igazolását még egyszer, „enyhébb leírással" adja ki, és igazolja, hogy az iparos a nyilas pártban csak „hallgató tag" volt, tevékenységet nem fejtett ki, és belépésének az oka „hatósági kényszer" volt.(24) így nem lehet csodálkozni, hogy az egyik korcsmáros meg azzal „késztette a párttitkárt a bizottság befolyásolására, hogy „nem él tovább", ha a bizottság kedvezőtlen döntése miatt iparát elveszti.(25) Ilyen körülmények között a tiszadobi zsidók