Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

soktól darabonként 50 filléres áron gyűjtötte be, és 1 pengőért adta tovább, míg a bírói székből ki nem ebrudalták. Ugyancsak hasonló anyagi üzelmek miatt kellett letartóztatni a büdszentmihályi bírót is, meg „bűnpártolás miatt" a Nemzeti Bizottság egyik tagját is.(14) A köz- és vagyonbiztonság visszaállítására és megóvására az orosz katonai parancsnokság engedélyezte népi milícia, nemzetőrséghez hasonló rendfenntartó alakulatok szervezését, de ezek fegyver és felszerelés nélkül a községek belterületén is csak úgy-ahogy tudták ellátni az elemi karhatalmi feladatokat, járőreik azonban a tanyavilágba nem igen jutottak ki — fegyver nélkül ott vizsgálódni nem is igen volt ajánlatos. A demokratikus rendőrség szervezése csak 1945 márciusában kezdődött el a járásban, a rendőrök azonban nem minden esetben feleltek meg ; a rendőri munkában. Büdszentmihályon a nemzetőrség parancsnokát azért kellett a rendőrségből eltávolítani, mert „lepénzelhető és állandó illuminait állapota miatt veszélyes" is volt. Leváltását rendőrtársai kérték, mivel a) a legénységgel szemben társadalmi megkülönböztetést alkalmazott;. b) a járőrözést rendszertelenül végeztette, járőrbe, szolgálatba csak a szegényebbeket küldte; c) a közellátást veszélyeztetőkkel szemben humánus volt, lehetőséget adott nekik bűnös munkájuk folytatására, és végül d) az egyik rendőrt felmondással fenyegette meg, mert — szolgálaton kívül — politikai előadásra ment.. .(15) A konszolidálódást néhány politikai szélhámos is késleltette. Az egyik 1944 elején „szegényemberként került Büdszentmihályra", megállapíthatatlan „politikai érdemeiért" a zsidók deportálása után órásüzletet kapott. A német megszállás után a német katonasággal — németül jól beszélt — a legnagyobb barátságban volt, „anyagilag is jól járt velük." A felszabadulás után, mint oroszul is jól beszélő egyén a katonai parancsnokságon tolmácskodott, és „a helyi viszonyokat ismerve és kihasználva sok idegen dolgot eltulajdonított." Négy napig kommunista párttag is volt, de részegeskedése miatt a pártból kizárták, 1945 április elején pedig a rendőrség is letartóztatta. Először Tiszadadán és Tiszadobon, majd Büdszentmihályon — ekkor még minden út (nem Rómába) Büdszentmihályra vezetett!!! — tűnt fel egy másik szélhámos — ónodi lakos —: korcsmázott, kötekedett, nagy pénzösszegekkel rendelkezett. Azt állította magáról, hogy „politikai népbiztos", a kommunista párt tagja, bár csak egy hiányosan kiállított szociáldemokrata pártigazolvánnyal rendelkezett. A községekben arról beszélt, hogy politikai nagygyűlésen pártja programját fogja ismertetni. A rendőrség több alkalommal is letartóztatta, a községből kiutasította, mi—