Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

A község ma a járás legdinamikusabban fejlődő települése. Fejlődésének feltételeit a község szülöttének, Kabai Jánosnak a kis vegyiüzeme teremtette meg. Az általa létrehozott üzemből fejlődött ki az elmúlt évtizedekben az Alkaloida Vegyészeti Gyár, amely gyógyszeripari termékeivel világszerte elismertté és híressé tette nevét. A község nagy kiterjedésű tanya világával olvad be a szabolcsi táj a hajdúsági puszta egyhangú világába. A járás a folyószabályozások előtt a Tisza árterülete volt, ahol minden tavaszon elvitt valamit a víz, „a Tisza úgy folyt, mint a magyar Missisippi" (Krúdy), a folyó alacsony partjain áttörő zavaros hullámok végeláthatatlan tengerré változtatták a tájat. Az árvizek után mocsár, zsombékos nádasok, kanyargós vízfolyások bontották szét a határt, a nyíri homokdombok lábától kinyúló lapály pedig elvadult, úttalan legelőkbe, szikes tavakkal tarkázott kopár síkokba ment át, ahol „Tokajtól Debrecenig az utas semmi erdőt nem látott", — Kazinczy szerint — „puszta vala a vad sík, perzselt agyag." A szabolcsi jobbágynép történelme folyamán minden alkalmat megragadott, hogy megszabaduljon uraitól, és az általa művelt föld birtokába jusson. A nyírségi „parasztkirály", Tarpai Márton 1437-es felkelésétől kezdve ott találjuk jobbágyainkat a szabadságért és a föld szabad birtoklásáért folytatott minden harcban: Dózsa György paraszthadában, a függetlenségi és szabadságharcok kurucai között. 1848-ban úgy látszott, hogy a föld népének is valóban felvirradt a szabadság: a forradalom szabaddá tette a jobbágyokat. A tiszadobi Andrássy-uradalom immár szabad parasztjai úgy értelmezték ezt a szabadságot, hogy a szabadsággal együtt övék az általuk művelt telek és bérelt föld is. El is kezdték a földek munkába vételét, de a földesúr, gróf Andrássy Gyula a vármegye segítségéve] „elegendő tekintélyes erővel és kellő szigorral utasította rendre és törvényre a törvénytelen erőszakra vetemedő úrbéri lakosokat." A vármegye „a bal eszméktől elkábított nép ellenszegülését" úgy törte meg, hogy „a dobi eseményekre szemeket fordító és attól váró szomszéd községek lakosai előtt is példa tűnjön fel": 188 vádlottat súlyos pénzbüntetésre ítélt, 77-en börtönbüntetést is kaptak.(3) A „szabad föld és birtok" eszméje azonban 1848/49 után is tovább élt a parasztok fejében. A múlt századvégi ármentesítő munkák, vasútépítések lehetőséget nyújtottak arra, hogy a földmunkás tömegek egy időre megszabadulhassanak a nagybirtok szorításától, és munkájuk során új eszméket, a szocializmus eszméit ismerjék meg és vigyék haza apró falvaikba. Ha ezek az eszmék a tanulatlan paraszti fejekben nem is rendeződtek el, ha a szocialista gondolatból csak homályos elképzelések maradtak is