Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Bél Mátyás: Szabolcs vármegye

Szokás szerint a többi hivatalt nemes és a közügyek vitelére alkalmas férfiak viselik. Elsősorban azt kell megemlíteni, hogy a többi megyével megegyezően, Szabolcsban régi szokás szerint két alispán van, nem tudom, hogy valamiféle előjog alapján, vagy csupán azért, hogy biztosabb a megye, mint amelyet egyetlen alispán igazgathat. Az igazgatás úgy van megosztva, hogy mind a kettő alá két-két járás van rendelve, amelyekben az. igazságszolgáltatást, a birságolást(8) (a hazai törvények előírásai szerint) gyakorolhatják, de a peres felek az igazság szolgáltatásban választhatnak a két alispán között. A szabolcsiak csupán abban térnek el szokásjogukban a többi megyétől, hogy az alispánok mellé helyetteseket nem választanak, nehogy a hiábavaló hivatalok nevét szaporítsák. Az alispán után legfontosabb az adószedő (quaestor), népiesen ezt perceptornak nevezik, ö vezeti a számadást a közpénzekről. Mivel a követelmény nagyobb lett, egy kommisszáriust is választottak, melléje két helyettest, azért, hogy a katonaság számára a téli és nyári szállásokat igazságosabban osszák el, igyekezve, hogy senki sem legyen túlságosan megterhelve, nehogy a lakosoktól, azon felül, ami meg van határozva, a terhes vendégek többet hajtsanak be. De mivel az alispán a vendégek gondozásával is megbízott szolgabírákkal ezt az ellátássál járó teendőt el tudja látni, ezt a szerfelett költséges hivatalt megszüntették. Ezután következik a jegyző, a helyettesével, ezek a levéltárat gondozzák és az írásbeli teendőket látják el. Végül a négy szolgabíró, mindenik járásban egy-egy bíráskodik. Ha valami közügy van megtárgyalandó, a vármegye közgyűlését a két alispán közös megegyezéssel összehívja. De ez a dolog természeténél fogva, nem mindig egy azonos helyen szokott lenni. A törvényszéki gyűléseket, régi szokás szerint Kis vár dán tartják. Ügy hallottuk, régebben Petneházán is tartottak ilyeneket. 6. §. Szabolcs megye címere 1715-ig négy felé volt osztva, mindenik rész megfelelt egy-egy járásnak. A kisvárdai járás hegyével felfelé álló búzakalászt festetett, a dadái pontyot, a nádudvari vízszintesen repülő nyilat, a bátori pedig ágaitól lecsonkolt fatörzset. Ki ne látná, hogy ezek a járások jellegét és sorsát fejezik ki. A búzakalász jelzi a kisvárdai járás termékenységét, ugyanúgy, mint a dadái folyóvizeit a ponty. A nádudvari az ellenség portyázásait jelenti, amelyeket a váltakozó szerencsével a mieink vissza-visszavertek. Végül az ágaitól megfosztott fa a bátori járást jelképezi. Valamikor ez a járás ligetekkel, erdőkkel volt fedve, alacsony és