Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

nyabb szinten álló szociális és kulturális viszonyok miatt is. Ezzel kapcsolatban nemcsak a mezőgazdasági népesség, vagy azon belül is a kis területtel rendelkezők, vagy éppen az eltartottak országosnál magasabb külterületi arányára, de inkább arra lehetne utalni, hogy e megye külterületén volt legmagasabb az analfabétizmus (17 százalék — országosan: 9.8 százalék és legalacsonyabb a népességre jutó szobák száma (itt 427 főre — országosan 337 főre 100 szoba.(49) Messze az országos felett állott a megye vályog- és sáralapozású házainak aránya (47,9 százalék — országosan 39,6 százalék) és hátul kullogott a lakások villanyellátottsága (15,3 százalék — országosan 35,7 százalék).(49) Vajon mit oldhatott meg mindezekből a tanyaközpontosítás beruházásait szolgáló 1949. évi 8 milliós tervpóthitel és az ötéves tervben előirányzott 130 millió Ft-os közületi célú beruházási összeg Szabolcs-Szatmár megyére kiszakítható része?(50) Az egyidejű számítások egyetlen tanyaközpont kialakításához szükséges minimális beruházási összeget 670 ezer Ft-ban jelölték meg.(51) Természetesen, ez csak a legszükségesebb közületi intézmények megépítését fedezte volna. (így ilyenek: községháza — jegyzőlakással, rendőrpihenővel, postával, tűzoltószertárral; telefon; egészségház — rendelővel, orvosi és védőnői lakással; iskolabővítés — tanítói lakással; vízmű). A minimális szükséglet megállapítása tehát sem az utak, vagy villanybekötések, sem a kultúrház és más szolgáltató (ipari, kereskedelmi) intézmények megépítését nem vette számításba. Ugyanakkor külön kezelte a tanyaközponti magánépítkezés olyan feltételeit is, mint a házhelyek biztosítása és az építtetők hitelellátása. A fenti számítások szerint Szabolcs-Szatmár megye külterületi népességének (105 933 fő) mintegy negyedére kiterjedő 17 kijelölt tanyaközpont minimális közületi beruházásai tehát körülbelül 2 millió Ft-ot vettek volna igénybe. De akkor még hol volt a központosításokkal nem érintett háromnegyed rész, amely még az iméntieknél is kedvezőtlenebb adottságú külterületekből állott? És hol volt az egyéb fejlesztési beruházások sora, nem utolsósorban a legtöbb pénzt, anyagot és energiát igénylő magánház-építések hitelfedezete, mely a külterületi népesség szempontjából mégiscsak a legégetőbb problémát képezte? Mindazonáltal a kör nem tágult, hanem inkább szűkült. Bár az 1949. évi 8 milliós póthitel terhére kezdetben még a megyének mintegy 8 tanyaközpontjában közel 1,2 millió Ft értékben indítottak közcélú (községháza, iskola — lakással és kút) építéseket,(52) mégis a kijelöltek köréből ősszel már csak 4 tanyaközpontot tekintett a-Tanyai Tanács községgé fejlesztésre alkalmasnak. 1950 januárjában ugyan újra felvettek kettőt a fejlesztendők körébe, de ez csupán átmeneti elhatározás volt, mert megül is — mint már korábban jeleztük — ismét négyre olvadt le számuk.(53)