Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

iről, hogy „társadalmi formájuk szerint éppen olyan tanyák, mint a többi vidékek tanyái", s a kinndolgozó család tagjai a városi házba „éppen úgy járnak haza, mint a többi tanyaiak, s öregségükre is azon mód beköltöznek" oda, mégis szükségesnek tartotta jelezni „a teljesen megtelepült bokorbeli tanya" gyakoriságát és a „majdnem faluszerű tanyai élet" fejlettségét.^) Márkus Mihály pedig e tanyatípus meghonosítóinak, a XVIII. század második felétől telepített tirpák—szlovák etnikumnak szentelt könyvében inkább azt a történeti cezúrát — az örökváltságot — hangsúlyozta, „amikor a gazdák kiköltöztek örökáron megszerzett szállásföldjükre" és „állandó tanyai életre vállalkozva elszakadnak a várostól."(9) Nem kétséges, míg más tanyás vidékeken vagy a megye más részein többnyire a lakhelyet jelentő városi vagy községi belterület, valamint a tanyás külterületek organikusabb összekapcsolódása volt a jellemző, addig a megyeszékhely mintegy 47 ezer kat. holdas határának bokortanyái a viszonylagos elkülönülés irányába tartottak. Ezt jelzi a külterületek falut mintázó intézményeinek (bíró, iskola és más közintézmények, valamint a szolgáltatások stb.) kiterjedtsége is.(10) Ugyancsak érdekes jele az elkülönülésnek a külterületi népesség fokozott növekedése, mely mögött — mint arra a városi képviselőtestület egyik közgyűlésének jegyzőkönyve rámutat — valójában az áll, hogy ha sokan a „telítettség" miatt „kiszorulók el is hagyják a tanyavilágot, nem települnek a városba", hanem csupán a városba vezető utak mentére, ahol aztán „sem nem városi, sem nem tanyai lakosokká" nem válnak.(ll) E fejlődési irány nem változott lényegesen a felszabadulás, illetve az 1945. évi földosztás után sem. Bár a juttatások területi átlaga viszonylag alacsonyan, a családlétszám pedig ugyanakkor országosan is a legmagasabban (4,5 fő) alakult a megyében, mégis mivel a juttatottak aránya meszsze az országos felett (a megyék sorrendjében a 4. helyen) állott, abban volt változás, hogy olyanokat is megkötött a tanyás külterületen, akik addig ott tulajdonosként nem voltak érdekelve.(12) Okkal vált tehát a megyében az országoshoz képest 1945 után magassá a házhellyel rendelkezők, valamint — viszonylag kevés háborús épületkárosodás ellenére is — legmagasabbá (10 százalék) az újonnan épült házak, lakások arány a. (13) A különböző építésrendészeti előírások megszegése miatt ugyancsak kevés újabb tanyaépületet vallottak be, mégis alig volt olyan községi külterület, ahol jónéhányat (pl. Nagykálló határában 186-ot) ne építettek volna.(14) Ilyen előzmények után egyáltalán nem csodálatos, ha a tanyai lakosság jelentős részeinek várakozásával és igényeivel találkozott az a kormányrendelet, amely a tanyaközpontok kialakításának kilátásba helyezésével együtt ígérte mind a közigazgatási, kulturális és egészségügyi hely.zet megjavítását, mind a tanyaközponti építkezések hatósági és anyagi elő-