Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

ORBÁN SÁNDOR: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében A fordulat évét követően a szocialista állam tervező és építő munkája felölelte a területrendezés (közigazgatási határok, belterületek, stb. megállapítása) több, régóta racionális megoldásra váró teendőjét is. Bár a tanyavilág problémái jóval bonyolultabbak voltak annál, hogy sem azokat egyszerűen, főleg máról-holnapra valaminő igazgatási és területi átszervezéssel fel lehetett volna számolni, mégis a kormányzat alapvetően a tanyai szórványok központosításával, majd községesítésével kívánt célt érni. E megoldásra mindenekelőtt a tanyás települések üzemi és szociális korszerűsítésének a mezőgazdaság szocialista átszervezésével összefüggő szükségletei és lehetőségei ösztönözték. A tanyakérdés rendezésének szempontjait meghatározó központi direktíva világosan megfogalmazta, hogy ,,a termelőerők megfelelő csoportosítása" óhatatlanul maga után vonja ,,a kisparaszti gazdálkodáson felépülő települési rendszer megfelelő átszervezését is." Sőt e szempontjegyzék már eleve úgy tárgyalja a tanyát, mint amely pillanatnyilag is ,,a legkomolyabb akadályát" jelenti az átszervezésnek. Éppen ezért nem kevesebbre,, mint a tanyának — ,,a meglévő községi vagy városi belterületekbe való beolvasztása", vagy ,,új települési csoportok, új belterületek kiképzése" útján — az „elsorvasztására" és a belterületek fejlesztésére kell törekedni. Az elsorvasztás három közvetlenebb módját ,,a tanyai építkezések korlátozásában", azok „minden támogatásának megvonásában", valamint a belterületi építkezések maximális támogatásában jelöli meg.(l) Mindezek a szempontok, ha nem is szavakban, de lényegük szerint bennefoglaltattak a központosítás indokait soroló kormányrendeletben. Ugyanakkor a rendelet sem feledte azt a részben a jelenben, de részben csak távlatilag igaz érvet hangsúlyozni, hogy e megoldás egyszersmind „a tanyai lakosság jogos igényeinek kielégítését is szolgálja."(2) A tanyaközpontok kijelölésével és kialakításával kapcsolatos teendőket az e célra 1949 januárjában a különböző tárcák képviselőiből létrehozott és Erdei Ferenc elnökségével néhány éven át (1954-ig) működő Tanyai Tanács végezte. Nos a Tanács által 1949-ben kijelölt mintegy 200 alföldi tanyaközpontból mindössze 22 jutott az akkori Szabolcs és Szatmár megyékre — 125 000 kat. hold területtel és 29 800 lakossal.(3) E számok