Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - László Géza: Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék népkönyvtárügye a Horthy-korszakban

példánya beérkezett. így gondoskodott a leendő könyvtár legfontosabb tárgyi és személyi feltételeiről. A gazdasági könyvgyűjteményeket zömmel iskolákban, azon kívül községházán, szövetkezeteknél helyezték el. A Földművelésügyi Minisztérium a műveket beköttette, és azok számára könyvszekrényt is biztosított, így védelmüket központilag szorgalmazta. A szekrények elkészítésével, 90 pengő egységár mellett Damjanovics László budapesti asztalosmestert bízta meg. Kikötéseit az alábbiakban határozta meg: „A szekrény 160x85x30 cm belmérettel, elsőrendű száraz lucfenyőből, lemezbetétekkel, faléccel borított elsőrendű rudzárral, két ajtószárnnyal, négy állítható polccal, kívül-belül diófa színre pácolva, viasszal beeresztve és politúrral bedörzsölve, az ajtókon ütközőlécek helyett egymásra illesztett záródással, kívül patronirozott, gazdasági, műszaki hivatalom által előírandó magyaros motívum, többszínű díszítéssel és „A. m. kir. Földművelésügyi Minisztérium ajándéka" szövegű bepréselt felírással készítendő."(72) Az előzőekben megállapíthatjuk, hogy a minisztérium gondosan ügyelt az adomány védelmének biztosítására. Ilyen szekrényt valamennyi gazdasági könyvgyűjteményhez küldött. A későbbi kis kötetszámú (36, 42) ajándékokhoz könyvesládát készíttetett.(73) A könyvtárból a község minden megbízható lakosa kölcsönözhetett. Ennek a ténynek különösen növelte a jelentőségét az, hogy az adott korszakban csak a gazdasági és közművelődési népkönyvtárak voltak nyilvánosak. Hiszen az egyesületiek, kaszinóiak zártkörűek. Az állományról egy kifüggesztett nyomtatott katalógus alapján tájékozódhattak az olvasók. Egyszerre csak egy kötetet és legfeljebb két hétre lehetett kölcsönözni. Ha az olvasó megrongálta a művet, köteles volt a kárt megtéríteni. Elvesztés esetén pedig az értékén túl 1 pengő büntetést is fizetett.(74) A könyvtárak kezelője mintegy 90 százalékban a tanítók közül került ki. Előfordult az is, hogy e feladatkört egy jegyző vagy pap látta el. Munkájukhoz a kezelési szabályzat szolgált útmutatóként. Ők tettek javaslatot a beszerzendő művekre. A könyvtárat kapott szerv költségvetésében évenként bizonyos összeget kellett előirányozni az állomány gyarapítására. Ennek nagyságáról nincs tudomásunk, de valószínűleg csekély volt. Ezt bizonyítja az adományozások után néhány. évvel későbbről fennmaradt kimutatás, amelyben csak minimális gyarapodás észlelhető.(75) A könyvtárkezelőnek a megadományozott szerv tulaj donbélyegzőjével lepecsételve — leltárba kellett vennie a köteteket, ö bonyolította le a kölcsönzéseket és nyilvántartást vezetett azokról. A földművelésügyi miniszter a nyitvatartási idő pontos meghatározását a községekre bízta, azzal a kikötéssel, hogy minden héten legalább egy alkalommal néhány órát kölcsönözzenek. A könyvtáros munkájának díjazásáról nincs tudomásunk.