Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - László Géza: Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék népkönyvtárügye a Horthy-korszakban

az analfabéták aránya.(55) Ez a körülmény eleve kizárta az olvasók köréből a felnőtt lakosság egy részét. S ebből önként adódik, hogy az olvasottság terén valószínűleg az utolsó helyek egyikét foglaltuk el a vármegyék között. Rontotta még a helyzetet a korszak rossz könyvtári ellátottsága. Becslések szerint országosan minden 8—9. írni, olvasni tudó 6 éven felüli lakosra jutott 1 könyvtári kötet. Tehát a falusi lakosság 90 százaléka még akkor sem tudott volna olvasni, ha akart volna.(56) A gazdasági népkönyvtárak olvasói köre elsősorban a községek lakosaiból, vidéki társadalmi szervezetek, (gazdakörök, földműves egyesületek) tagjaiból került ki, akik elsősorban földművesek vagy munkásemberek voltak.(57) Ettől függetlenül bárki kölcsönözhetett könyvet, aki betartotta a kezelési szabályzatban foglaltakat. Az olvasottságot elemezve ismét szólnom kell a korábban már említett, az 1920-as évek elején végzett gazdasági népkönyvtári felmérésről. Ennek eredményeként megtudjuk, hogy a vármegye 17 helységében nem volt könyvtári kölcsönzés,(58) tehát itt a háború utáni első években olvasottságról sem beszélhetünk. Azokban a községekben, ahol a könyvtár működött, az elveszett könyvek jegyzékéből következtethetünk a legolvasottabb művekre. Ezek elsősorban szépirodalmi és történelmi munkák voltak: Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Magyar mese és mondavilág, Petőfi Sándor versei, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás stb.(59) Az olvasási szokások később sem változtak. Az érdeklődés középpontjában továbbra is a szépirodalmi, történelmi munkák maradtak. Ezt bizonyítják az állomány e részének bővíttetésére irányuló kérvények.(60) A gazdasági és egyéb szakirodalmat elsősorban a fiatalok olvassák — tudósít az 1931-es alispáni jelentésül) Egy másik forrás szerint megállapítható „hogy a könyveket elolvassák és a téli hónapokban azok keresettek."(62) A gazdasági népkönyvtárak kezelőinek a könyvek forgalmáról jegyzéket kellett vezetniük (az olvasó nevének, foglalkozásának és a könyv adatainak feltüntetésével), és azt minden év végén a gazdasági felügyelők közvetítésével a földművelésügyi miniszterhez kellett eljuttatni. E forgalmi kimutatáshoz csatolni lehetett az olvasók könyvtárral kapcsolatos kívánságait. Ilyen összesítés a gazdasági népkönyvtárakról Szabolcs megyében csak egy évből maradt ránk.(63) E forrás 29 megyebeli gazdasági könyvgyűjtemény 1934. évi forgalmáról közöl adatokat. Tehát a vármegyébe ezidőpontig adományozott népkönyvtárak zömét felöleli. Ezért a statisztikai mintavételi módszer alapján elemezve a kimutatás forgalmi adatait, a kapott százalékok és mutatószámok Szabolcs gazdasági könyvadományainak egészére megközelítőleg átlagszámoknak tekinthetők.