Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - László Géza: Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék népkönyvtárügye a Horthy-korszakban

1927-től 1943-ig összesen 140-re emelkedett a közművelődési népkönyvtárak száma. (3 8) 4. A gazdasági és közművelődési népkönyvtárak könyvállományának tartalmi összetétele Nem célom e tanulmány keretében a könyvállomány részletes elemzése. Itt csak vázlatos betekintést kívánok nyújtani a fejezetcímben megjelölt könyvtárak anyagát illetően. A földművelésügyi miniszter kiadókat kért fel, hogy az általa megjelölt pénzkereten belül (2000, 3000, 4000, 5000 korona) állítsanak össze, részben a saját vagy más kiadók munkáival kiegészítve gazdasági népkönyvtári könyvgyűjteményeket. Az volt a kikötése, hogy ezek fele arányban szak és fele arányban szépirodalomból álljanak.(39) Ezt az arányt a későbbiekben nem tartották be. Az egyes kiadók által felajánlott könyvsorozatok egyoldalúságát hivatott kiküszöbölni a minisztérium által ilyen célból alakított bizottság. A beérkezett pályázatokból kellett kiválasztania a gazdasági népkönyvtárak alapításához alkalmas művek körét. A földművelésügyi miniszter ezekből állított Össze nagy és kis típusú népkönyvtári sorozatokat. Az adományok leküldésével különböző kiadókat bízott meg. Szabolcs vármegyébe pl. a Pátria szállított. A zömmel szak jellegű könyvek még annyi vonzást sem gyakoroltak a parasztságra, mint az elsősorban csak szépirodalmi műveket tartalmazó közművelődési népkönyvtárák. Ez többek között abból fakadt, hogy a parasztság nagy része elmaradt gazdaságában, kis parcelláján, rossz felszereléseivel és pénz hiányában nem tudta hasznosítani ezeket az ismereteket. A gazdasági népkönyvtárak tartalmi összetétele a következő: szakirodalom szépirodalom nagy típusú könyvtárak 77 százalék 23 százalék kis típusú könyvtárak 83 százalék 17 százalék A szakirodalmon belül túlsúlyban vannak a mezőgazdaságot, azon belül is az általános gazdasági ismereteket (pl. Matlaszkovszki Tádé: Kisgazdaságok berendezése), a növénytermesztést (pl. Czapáry Bertalan: Zöldségtermesztés), és az állattenyésztést (pl. Bakoss László: Gazdasági baromfitenyésztés) tárgyaló kiadványok. Három-négy kötettel vannak képviselve a közgazdasági, jogi, kereskedelmi, háziipari (pl. Wick Gyula: A kosárfűz termesztése), egészségügyi (pl. Okalicsányi—Kuthy Dezső: A tüdővész elleni védekezés vezérfonala) ismeretek. A történelmi könyvek 10—12 kötetet tesznek ki. Válogatási szempontjuk hűen tükrözi a kor nacionalista, soviniszta szemléletét pl. Mósa József: Hajh Erdélyország, Sze-