Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Fazekas Árpád: Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár orvos-egészségügyi vonatkozású iratai

10. 11. 12. hugypohár asszonyok részére 1 db fürdő fa kád helyett Czinből ajánl. 1 db széktál (Leibschüssel) 1 db Debreczenbe vásárlandók II. Új ruha és ágyneműek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. kékvászon párnahaj 4 db kékvászon hálóöltöny 1 db asszonyi ing 11 db férfi ing és lábbeli 11 db vászonlepedő 16 db szalmazsák 11 db tarka pokrócz 13 db papucs 12 db Debreczenbe vásárlandók III. Kiigazítást kívánó eszközök 1. két karosszék 2. rézüstbe új fenék 3. tölgyfa éjeli csöbör vasba foglalandó 4. lámpásba üveg teendő Kelt Nyíregyházán Sept. 21., 1860. Tersztyánszky Sámuel kórház igazgató tanácsnok, az illető orvos urak nevében is." Ezen akta felzete tartalmazza az elintézés módját is, ekként: „A kórházi felszerelés amint az a felügyelő tanácsnok és orvosok által keresztül vitetni szándékoztatik, egy nagyobbszerű hellyesen szervezett polgári kórház szükségletteinek felelvén meg — amenyiben illy nagymérvű berendezéshez 5—600 pft igényeltetnék, mellyel a kórház nem bír, de a városnak is erre alapja most hiányozván: ezen szükségletek beszerzése ez úttal elmaradand, s a majdan szervezendő új elöljáróság által lészen az tetszés szerint folyamatba teendő. Kelt Nyházán 1860. november hó 24-én tartott tanácsülésben." Kitűnik ezen ügyintézési módból, hogy a kórházzal szemben támasztott igény és követelmény az idők folyamán módosult, változott. Éppen ezért helyénvalónak látszik most áttekinteni a Városi Kórház működésének első 3 évtizedét. A kórház 1833. december 24-én csak tető alá került, de még az 1834—35—36 években is munkálatokat végeztek rajta. Valószínűleg csak 1837—38-ban kezdtek gyógyítani benne. Az tény, hogy Bogár Pál kórházi gazda 1840-ben fizetésének felemelése iránt(3) folyamodott már, az üzemeltetés mellett is szól. A járványügyi helyzet pedig nemcsak a kórház felállítását siettette (ti. az 1831. évi pusztító cholera-járvány), hanem a későbbiekben is beleszólt az intézmény életébe. Ismeretes, hogy hazánkban 1831 után még az 1849., 1854., 1866., 1873. és 1893. évben volt