Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)
Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után
A város határában most már csak a pázsitföldnek az a maradéka számított az örökváltságból eredő birtoknak, amelyet 1876-ban nem tudtak kiosztani, valamint a felosztani nem is tervezett erdő. A másfélezer hold gyepföld azonban már nem alkotott összefüggő területet és a minősége sem a legjobb volt. Nem lehetett már komolyabb haszonnal állattartásra használni. Ezt a maradék közös területet — melyet prémföldnek neveztek el — 1877-ben bérbe adták a városi és tanyai házzal bíró lakosoknak. A jószágtartási számarányt már nem is volt érdemes meghatározni, hiszen úgysem hajtották oda szívesen az emberek állataikat mert kicsi és sovány volt a legelő, a jószág nem élt meg rajta, csak járkált. Éppen ezért átlagban a lakosok 4 forintot fizettek érte. Megengedték azt is, hogy a házzal és tanyával nem rendelkezők is odahajthassák jószágaikat, de ők 6 forintot fizettek.(26) A milliós kölcsön felvétele körülményeinek, fedezetének vizsgálatakor felmerült az is, hogy a Császárszálláson szerzett birtokot is adja el a város, vagy parcellázza fel és több évi bérletbe adja ki. A császárszállási városi birtok tulajdonjogi természete teljesen más volt, mint a pázsiti földeké. Császárszállást már nem a régi „communitás", hanem az új politikai község szerezte, vásárolta, s tulajdonjogon is a várost, mint jogi személyt illette meg. Császárszállás eladásától azonban eltekintett a város, mert úgy ítélte, hogy ezt a földet — ellentétben a pázsitival — csak nagyon alacsony áron tudná elkótyavetyélni. Mégis, néhány száz hold föld eladására Császárszálláson is sor került. Már 1877-ben 243 hold földet adtak el városi lakosoknak 26 544 forintért.(27) A császárszállási földbirtok nagyobb része azonban legeltetésre való puszta volt és mivel a nyíregyháziak pázsitföldje, mint legelő lényegében elfogyott, a városi gazdák érdeke az volt, hogy elegendő legelőterületük legyen Császárszálláson. A birtok legelőterületként való hasznosítása többféleképpen is történt. 1877-ben néhány marhatartó gazda közösen kér 1000—1500 holdas területet a várostól, s 1000 holdat kapott is a Rozsréttől Nagybutykáig terjedő határrészen. A város a következő években is parcellázgatott néhány száz holdat Császárszálláson, de a több mint 4000 holdas városi birtoknak döntő részét folyamatosan legelőnek használták még sokáig.(28) A múlt század utolsó éveiben vetődik fel a császárszállási birtok, valamint a pázsiti földből maradt prémföldek hasznosításának új módja. A javaslat az volt, hogy Császárszálláson 5—10 holdas hosszúlejáratú bérleteket létesítsen a város, s csak annyi legelőt hagyjon meg, amennyi nagyon szükséges a gazdák állatállományához. A prémföldeket pedig szinte teljes mértékben szántás alá kell adni, s elérni, hogy ne 10 000, hanem 16 000 forint jövedelme legyen a prémföldekből a városnak.(29)
