Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után

regálé, vagy malomjoga, s ennek sérelmére senki, semmiféle ,,gépes" épületet nem állíthat.(17) A gyepföldek egy részének kiosztása 1854-ben meg is történik. Tudomásunk szerint a kiosztott földmennyiség kb. 2200 hold volt.(18) A kiosztási irányelvek szerint egy városi ház után egy - hold földet lehetett szerezni (1200 négyszögöl). A kapott földet a város engedélyével lehetett eladni, s csak városi háztulajdonosnak, vagy ha ilyen nem jelentkezik, más, nyíregyházi földbirtokosnak, mert ,,a legelőföldek, mint a törvényes arányosításnak tárgyai, kizárólag csak a birtokos bellakosokat illetik."(19) Miként az 1850-es, úgy az 1870-es években is a felhalmozódott városi adósságokkal kapcsolatban merült fel a még meglévő gyepföldek rendezésének ügye. 1871-ben „Többen" aláírással jelenik meg egy cikk a helyi lapban, a Nyíri Közlönyben, amelyben a nyíregyházi polgárok előadják, támogatják azt a tervet, hogy a város 800 ezer forintos nagy kölcsönt vegyen fel. Erre szükség van a városfejlesztő építkezések miatt, mert kell a tervezett vendégfogadó, bővíteni kell a városházát, csatornázni is égetően szükséges, az utcákat is ki kell kövezni stb. Emellett törleszteni kell a város tetemes mennyiségre szaporodott adósságát, mely részben az örökváltságból fennmaradt tartozásokból ered, részben pedig az újabb földbirtokvásárlásokból keletkezett, s együttesen eléri a 300 ezer forintot. A felvenni tervezett kölcsön évi törlesztésére és kamatának fizetésére többek között igénybe lehet venni a cikket író polgárok szerint a pázsiti és pusztabeli földek bérleti díjait.(20) A város vezetői 1873 novemberében képviselőtestületi ülésen már 225 666 frt 99 krajcár tartozásról beszéltek, valamint 360 823 frt nagy kamatú adósságról és váltóról. Itt is szóba került egy nagyobb összegű, egymillió koronás kölcsön felvétele, melynek törlesztését minden adónem után 30 százalékos községi pótadó kivetésével tervezték fedezni.(21) A kölcsönfelvétel további tervezgetése és kísérletei közben az is szóba került, hogy mit tud a város jelzálogként lekötni az érdekelt hitelintézetnél? Kézenfekvő volt a lehetőség, hogy a város a pázsiti földeket és a császárszállási ingatlant kösse le. Ez azonban komoly akadályba ütközött, mert a pázsiti föld a telekkönyvben Nyíregyháza mezőváros és a birtokos lakosság nevére volt bejegyezve. Bár ez úgy értelmezendő — érvel a város elöljárósága —, hogy a tulajdonos kizárólag a város, mint erkölcsi testület, mint politikai község, amit az is bizonyít, hogy ezért a földért mindig a város fizetett adót. Igaz ugyan, hogy a lakosok időről-időre megkapták használatra, bér fejében a várostól ezt a földet. A hitelintézet azonban ezt az érvelést nem fogadta el, azt kívánta, hogy a városi birtok, ame-